Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)

Széchenyi-Emlékülés - Nyirfalvi Károly: Máskor, máshol, itt és most

NYÍRFALVI KÁROLY

Máskor, máshol, itt és most

Széchenyi István emlékének

Szelleme átsüt téren és időn, összegyűjt perceket, pillanatokat, keze a megszokott, jellegzetes tartásban, mikoron épp tanácsot ad... Markolnék kevéske fényért, reményért lyukas zsebembe, hitele nincs már a kéznek, mi ádáz hétköznapjait rója le, hogy emlékét megkísértse, áthozván Őt tegnapból a mába, elkelne szava, tekintete.

Él-e még a szó?

Miféle titkos nyelven szóljak hozzá, hogy átlendítsem az idő és a tér béklyóin, hitelem van-e még, s világom éled-e, és szárba szökken újra? Valami csekély vigaszt e síkos hiányban, de mindig csak Döbling neve tolul a szájra, mindig csak Döbling... hát szörnyű, szörnyű bevallani azt: „Isten elharapta nyelvét” bennem, üres kiáltozás, mint halott harang kondul fogaim közt.

Lassú a haladás bármely irányba, csillag szeli így a légüres űrt emberi szemnek; parányi vagyok, akár árnyéka földön vakító napfénynél, teendőm oly sok, langy szél, menedék, példa, szellem, most ne a menekülés gyötrelmes útját add kezembe, mondanád: a teljességhez egyként tartozik csillagfényű diadal, sápatag, aszott búcsú.

Fény és árnyék jegyben járnak.

319