Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Múzeumpedagógia, múzeummetodika, múzeumi kommunikáció - Bálint Ágnes: Így kommunikálunk mi
nikációtudomány tárgya, egy olyan diszciplínáé, amely a 20. század második felére jön létre úgy, hogy gyökereit visszafelé nyújtva keresi és (retrospektiven) találja meg hagyományait a jeltudományban, a retorikában, a társadalomelméletben és -kritikában, a társaslélektanban, a filozófiában, a fenomenológiában. Tudományközötti tudomány, „tudományágak útkereszteződése”, ahogyan W. Schramm 1963-ban megfogalmazta.”4 2. A kommunikációs folyamat összetevői A tudományág képviselői több, ma is használatos modellt alkottak meg a kommunikációs folyamatok feltérképezésére, kategorizálására. Az egyik legismertebbet Roman Jakobson5 készítette el, mely szerint a folyamat alkotóelemeit a következő receptúra alapján határozhatjuk meg: feladó (esetünkben a múzeum), címzett (látogató), csatorna (közvetítő közeg, például honlap), üzenet (hír, információ), kód (jelrendszer, például a magyar nyelv) és a kontextus, melyet Jakobson sajátos értelemben használ, jelentése: a valóság, a valóság tényei; az, amiről szó van.6 A kommunikáció persze nem egyirányú folyamat, látogatóink számos csatornán keresztül érintkeznek velünk verbális és nem verbális formában is, visszacsatolást és útmutatást adva további munkánkhoz. 3. Verbális és nem verbális kommunikáció A szakirodalom többféle megközelítési, felosztási móddal él, a közvetítő eszköz szempontjából azonban kétféle módon csoportosíthatunk: verbális és nem verbális kommunikáció.7 A verbális, szavakkal történő kifejezésmód önmagában csaknem teljesen alkalmas arra, hogy mindenféle információ továbbításához fel lehessen használni. írott formája a legtipikusabb eszköze a közvetett kommunikációnak. A kódrendszer (a nyelv) és maga a verbális kommunikáció, a beszéd kulturális termék, az ember fejlődéstörténete során alakultak ki. A beszéd azonban más, mint a nyelv, mivel a beszéd elkerülhetetlenül a nem verbális kommunikációs csatornák jeleivel együtt hat, a nyelv pedig elvonatkoztatva csak a verbális kommunikáció jelrendszere.8 A verbális kommunikációtól eltérő formákat a nem verbális csoportba sorolhatjuk. Itt beszélhetünk a mimika, tekintet, vokális kommunikáció (hangnem, hanghordozás), gesztusok, testtartás, térközszabályzás (a felek milyen távol állnak egymástól),9 a kommunikáció közbeni mozgásos tevékenységek10 jelentőségéről. Sokszor nem is sejtjük, mennyit számít, mégis kommunikációnk jelentős részét teszi ki a nem verbális „fegyvertárunk". Gondolnánk, hogy egy-egy szituációban sokkal többet árulunk el hangulatunkról, hozzáállásunkról, lelkesedésünkről, hozzáértésünkről a testbeszédünkkel, mint amilyen szavakat közben használunk? 4 Aczél Petra dr.: A hatékony kommunikáció alapvetései, www.aczelpetra.hu 5 Roman Jakobson (1896-1982) orosz nyelvész és irodalmár. 6 Adamikné Jászó Anna: A magyar nyelv könyve. Bp. 2001.10-11. 7 Sándor Imre: Marketingkommunikáció. Bp. 1987.13. 8 Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Magyar Elektronikus Könyvtár, www.mek.oszk.hu 9 Térközszabályzás, más néven proxemika. 10 A kommunikáció során végzett mozgásos tevékenységek vizsgálata, más néven kinezika. Megalapítója és legfőbb kutatója Ray Birdwhistell (1918-1994) amerikai antropológus volt. 260
