Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Múzeumpedagógia, múzeummetodika, múzeumi kommunikáció - Bálint Ágnes: Így kommunikálunk mi
így kommunikálunk mi BÁLINT ÁGNES TANULMÁNY A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM KOMMUNIKÁCIÓJÁRÓL Életünk során mindig kommunikálunk, hol tudatosan, hol kevésbé. Folyamatosan tájékoztatjuk környezetünket önmagunkról, személyiségünkről a hajviseletünkkel, az öltözködésünkkel, a testtartásunkkal, a gesztusainkkal, beszédünkkel, de a ki nem mondott szavakkal is. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum is állandó mozgásban van, több csatornán keresztül biztosítja az információáramlást (és -cserét) a látogatók, érdeklődők, szakmai és egyéb partnerek felé,1 a fogadó személyzettől kezdve egészen az online világig. A cél közös: az intézmény népszerűségének, szakmai elismertségének további növelése. Múzeumunkban 2008-tól működik önállóan a kommunikációs munkatársi feladatkör — 2011. január óta a Közművelődési Főosztály berkein belül — nagyobb teret biztosítva ennek a folyamatosan fejlődő, új kihívásokkal teli területnek. I. KOMMUNIKÁCIÓS ÁBÉCÉ 1. A kommunikáció szavunk eredete, a fogalom meghatározásai A kommunikáció (communicatio) latin eredetű szónak a Magyar Értelmező Kéziszótár szerinti főnévi értelemben a jelentései a következők: 1. közlés, híradás. Ennek eredménye. 2. Információk közlése vagy cseréje valamely erre szolgáló eszköz, illetve jelrendszer (nyelv, gesztusok stb.) útján. 3. Emberek közötti kapcsolat, érintkezés.2 Buda Béla pszichiáter 1974-ben megfogalmazott gondolatai alapján a kommunikáció mibenléte a következő: „Mai ismereteink szerint a kommunikáció annyira általános és mindenütt jelenlevő arculata az emberi életnek és a társadalomnak, hogy róla önmagában és általánosságban csak igen elvontan lehet beszélni. [...] a kommunikáció egészen általánosan információelméletileg ragadható meg, és ilyen módon kommunikáció minden, amelyben információ továbbítása történik, függetlenül attól, hogy az információ milyen jelekben vagy a jelek milyen rendszerében, kódjában fejeződik ki.’’3 Aczél Petra retorikai és kommunikációs szakértő, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának egyetemi docense napjainkban a fenti gondolatmenetet némiképp kibővítette: „A kommunikáció mint társas világunk egyik alapvető érintkezési formája mindennapjaink gyakorlata, önazonosságunk, társadalmi szerepeink alakítója és tükrözője, problémamegoldó eszköz, a kapcsolattartás módja, kódok használata; hatás és hatalomgyakorlás egyszerre. Egyúttal a kommu1 A továbbiakban a szakmai együttműködési lehetőségekre nem, csak a látogatóinkkal való kapcsolattartásra térek ki. 2 Magyar Értelmező Kéziszótár. Bp. 2003. 726. 3 Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Magyar Elektronikus Könyvtár, www.mek.oszk.hu 259
