Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Beck Tibor: A szőlő és a bor jelentősége a katolicizmusban és hozzá kapcsolódó néphitben
Az Eucharisztia magában foglalja az Egyház minden lelki javát: magát Krisztust, a hívők Húsvétját. Az Oltáriszentség kifejezi és létrehozza az isteni élettel való közösséget és Isten népének egységét. E szentség kifürkészhetetlen gazdagságát tükrözi sokféle neve, melyek egy-egy sajátosságát fejezik ki. A legismertebbek: Eucharisztia, szentmise, az Úr vacsorája, kenyértörés, eucharisztikus ünneplés, az Úr szenvedésének, halálának és föltámadásának emlékezete, szent áldozat, szent és isteni liturgia, szent misztériumok, legszentebb Oltáriszentség, szentáldozás. Az Ószövetségben az Eucharisztia előképe elsősorban az évenként megült húsvéti vacsora, melyet a zsidók kovásztalan kenyérrel ünnepeltek az Egyiptomból való váratlan és szabadító kivonulás emlékezetére. Jézus tanításában előre beszélt az Eucharisztiáról, és az utolsó vacsorán, egy húsvéti vacsora keretében alapította. A Katolikus Egyház az Eucharisztiát, elsősorban vasárnaponként, Jézus föltámadásának napján ünnepli. Az ünneplésének két nagy része van, melyek egyetlen istentiszteleti cselekményt alkotnak: az igeliturgia, mely Isten Igéjének hirdetése és hallgatása; az eucharisztikus liturgia, melynek részei a kenyér és a bor fölajánlása, a kánon vagy anafora, benne a konszekráló szavak és az áldozás. Az Eucharisztia szolgái: az érvényesen fölszentelt püspök vagy pap, akik Krisztusnak, a főnek személyében és az Egyház nevében cselekszenek. Az Eucharisztia ünnepléséhez szükséges anyag: a búzakenyér és a szőlőbor. Az Eucharisztia emlékezet abban az értelemben, hogy jelenvalóvá és aktuálissá teszi azt az áldozatot, melyet Krisztus a kereszten egyszer s mindenkorra ajánlott föl az Atyának az emberiség javára. Az Eucharisztia áldozati jellege magában az alapító szavakban nyilvánul meg: „Ez az én testem, mely értetek adatik”, valamint „ez a kehely az új szövetségé az én véremben, mely értetek kiontatik a bűnök bocsánatára”17 A Keresztáldozat és az Eucharisztia áldozata egy és ugyanaz az áldozat. Azonos az áldozat tárgya és felajánlója, a különbség csak a föláldozás módjában van: véres áldozat a kereszten, és vérontás nélküli az Eucharisztiában, melyben Krisztus áldozata teste tagjainak áldozatává is válik. A hívők élete, istendicséretük, szenvedésük, imádságaik és munkájuk egyesül Krisztus életével, istendicséretével, szenvedésével, imádságával és munkájával. Az Eucharisztia áldozatát az Egyház az összes élő és meghalt hívekért is fölajánlja Istennek, továbbá az összes ember minden bűnének jóvátételéül, s testi és lelki javak elnyeréséért. A mennyei Egyház is egyesül Krisztus áldozatával. A Katolikus Egyház tanítása szerint az Úr Jézus jelen van az Eucharisztiában, mégpedig egészen egyedülálló és máshoz nem hasonlítható módon. Ugyanis igazán, valóságosan és lényegileg van jelen: testével és vérével, leikével és istenségével. Szentségi módon van jelen, azaz a kenyér és a bor eucharisztikus színei alatt az egész Krisztus: Isten és ember, A transzszubsztanciáció azt jelenti, hogy a kenyér egész szubsztanciája Krisztus testének szubsztanciájává, és a bor egész szubsztanciája Krisztus vérének szubsztanciájává változik. Ez az átváltozás az eucharisztikus imádságban (a szentmise kánonjában) történik meg Krisztus hatékony szavára és a Szentlélek tevékenysége révén. Mindazonáltal a kenyér és a bor érzékelhető sajátosságai, azaz „az eucharisztikus színek” változatlanok maradnak. A kenyértörés nem osztja meg Krisztust, teljesen és épségben van jelen mindkét eucharisztikus szín alatt, és azoknak bármely részében. Krisztus eucharisztikus jelenléte addig tart, amíg megvannak az eucharisztikus színek. Az Eucharisztia szentségét az egyedül Istent megillető imádással (cultus latriae) tisztelik a hívők 17 Újszövetség, Lukács evangéliuma (22,19-20) 204
