Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Csoma Zsigmond: Az első magyar nyelvű, erdélyi református lelkész által írt kertészeti szakkönyv (1669)
Majd ezután a Mizaldot fordító és vele egyetértő Nadányi kisebb betűnagyságban, más betűtípussal szedetve, odaírta a saját epés megjegyzését, véleményét is Mizald elmarasztaló sorai alá: „A mi Magyar fordítását illeti igyekeztem bolond fzavait helyeffen le-irni, de terminufit néhul még Antiprifcianus is alig érthette valna-meg, mely mia ennekem hat annyi munkám volt vélle mint akar mely réfzével e’ Ko'nyvnek a’ hol igaz Deák fzoval élnek az Auctorok.”27 Valószínűleg Nadányi is érezte - és így összefűzve méginkább érezhette hogy Mizald kertészeti könyvei vontatottak, nehezen olvashatók, netalán a kor igényének már nem is megfelelőek. Nem véletlen, hogy csak 75 darabot nyomtak ki a könyvből, ami nem csak a kiadás költségeivel magyarázható. Nadányi a könyvfordításával ugyan hűen teljesítette Bornemisza Anna megbízatását, de ekkorra már a korszerűtlen, a történelem kereke által továbbgördült Mizald könyvek magyar nyelven történő megjelentetésével konzerválódott az ókori szerzők nem egy idejétmúlt véleménye, amelyeket így ismét és továbbra is beemelt a mindennapok világába. Persze a fordítás szöveghűsége a gazdálkodáshoz, a (virág) kertészkedéshez nem értő, az után nem érdeklődő erdélyi református lelkészt kötötte a szöveghez, de akik kiválasztották a könyvet fordításra, kétségtelen jóindulattal és jóhiszeműséggel (sőt megrendelést is adtak), azok nem érzékelték, hogy a gazdálkodás megváltozott, és már a racionálisabb, életszerűbb könyvek, akár kalendáriumok, csíziók, vagy például Lippay János magyar nyelvű kertészeti szakkönyve iránt nyílt meg az érdeklődés. Lippay könyve és Nadányi könyvfordítása ég-és föld volt, össze sem egyeztethető, talán csak abban, hogy mindkettő a (virág)kertészet 17. századi magyar nyelvű szakirodalmát, választékát növelte. Lippay gyakorlatias, saját megfigyelésein alapuló, európai kitekintéssel rendelkező írást tett az asztalra, ami alapján virágot termeszteni, kertészkedni-termelni, gazdálkodni lehetett. Erdélyben felismerték az ilyen jellegű szakkönyv hiányát, azonban egy idejétmúlt, az ókori gyökerekig visszanyúló, nem modern, nem racionális, nem gazdálkodásközpontú könyv fordításával próbálkoztak. így ez a könyv inkább - úgy mondhatnánk - könyvkülönlegességgé vált, ugyanakkor Lippayét Erdélyben is használták a gyakorlati, kertészeti munkáknál a nemesi udvarházakban. Lippay kertészeti könyve kritikusabb, frissebb, összehasonlítóbb és korszerűbb volt Nadányi János erdélyi kertészeti szakkönyvfordításával szemben. Lippay saját tapasztalatai, a hazai gyakorlati ismeretek friss halmazát jelentették, így győzhette le a már korszerűtlen gazdálkodási ismereteket jelentő, az ókortól azokat összegyűjtő és a késő reneszánszkori Erdélyben még mindig példának ajánló szakíró-fordító református lelkész munkásságát. 27 Uo. 82
