Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Széchenyi-Emlékülés - Beck Tibor: Fél évszázad a magyar gazdaközönség szolgálatában: Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tevékenységének első öt évtizede (1830-1880)
A Magyarországi Állattenyésztő Társaság életében a következő nagy lépést a Károlyi György gróftól megvásárolt ingatlan, a Károlyi-major megszerzése jelentette, amelyet Széchenyi István gróf javaslatára - az egyesület céljait kifejezve - 1833- ban Közteleknek neveztek el. Az új székházban - melynek homlokzatán a Köztelek felirat hirdette az egyesület nemes céljait - rendezték meg az első magyarországi gépkiállítást, ahol újdonságként az Angliából Széchenyi István gróf és Andrássy György gróf által hozatott mezőgazdasági gépek is megtekinthetőek voltak. Nagy jelentőséggel bírt a tagság számára, hogy munkálkodásukat az uralkodóház elismeréssel fogadta, és támogatásáról biztosította.3 A kedvező társadalmi és politikai fogadtatás a Magyarországi Állattenyésztő Társaságnak az alapítók elképzeléseivel egyező továbbfejlődését, kibontakozását is lehetővé tette. Ennek köszönhetően közgyűlése 1835-ben Gazdasági Egyesület néven új nevet fogadott el és deklarálta, hogy céljai értelmében tevékenységét a mezőgazdaság minden ágára ki kívánja terjeszteni. „Czélja az egyesületnek a honi mezei gazdaság minden ágát a jövedelmezés azon fokára emelni, melyre a tudományok, művészetek és viszonyaink teljes ismerete által lehetséges: és e végre munkálása köréhez tartozik: a, Minden a mezei gazdaságra való hasznos tudományt, valamint azon újabb ismereteket és találmányokat, melyek hasznos léte tapasztalás által igazoltatik, pártolni és terjeszteni, b, Alapos és biztos tudományt szerezni magának a mezei gazdaság minden ágára nézve azon álláspontról, melyen jelenleg van: kitanulni s elmellőzni azon akadályokat, melyek kifejlését gátolják, s módokat találni, melyek gyarapodását eszközlendik. c, Idegen nyelven írt és a mezei gazdaságot illető közhasznú munkákat és iratokat anyanyelvűnkre lefordítani és gazdasági viszonyainkhoz alkalmazva a hazában terjeszteni, d, A mezei munkákat könnyebbítő eszközöket megismertetni, azokat készítő alkalmas mesterembereket és művészeket szerezni, pártolni s mindenek felett a haza közepén Pest városában vagy annak környékén megtelepíteni, e, A pesten évenként tartandó állatmutatást, szintúgy mint minden gazdasági termények és művek mutatását kiterjedtebb divatba hozni, f, jutalom kérdéseket és jutalom feladásokat tűzni ki, továbbá magyar nyelven írt jeles gazdasági könyveket és hasznos műszeri, chémiai vagy új gazdasági ágat tárgyazó felfedezéseket megjutalmazni, g, jelesebb gazdákat emlékjelek által megtisztelni, gazdasági tisztek, juhászok és egyéb cselédek kimívelését nyilvános megbírálás útján, megkülönböztetések és jutalmak által előmozdítani. h, A hazában fennálló minden gazdasági intézetről tudományt szerezvén azok használását elősegélni, és gazdasági nevelő intézetek felállítására hazánkfiait buzdítani, i, jeles magaviseletű s alkalmas ifjakat a hazai s külföldi jelesebb gazdaságok megismerésére az egyesület költségén utaztatni és tapasztalásaikat közhírül adni. Végre:k, Különös igyekezete lesz az egyesületnek az adózó nép sorában lévő számos mezei gazdák közt, gazdasági hasznos ismeretek terjesztése által, jó példákkal és jutalmakkal ipar, és ezzel nagyobb vagyonosságot eszközölni.’’4 Ez a ma is követendő példának tekinthető hitvallás meghatározta az egyesület tevékenységét egészen a második világháborút követő feloszlatásáig. Az 1835-ben újjászervezett és tevékenységi körét jelentősen kibővítő egyesület irányítása, folyóiratának a felügyelete állandó fizetett tisztségviselők jelenlétét kívánta meg, ezért az egyesület első hivatásos titkárának 1836 novemberében 3 A király a magyarországi lóversenyzés támogatására egy 100 aranyat érő díjat alapított. 4 1835. évi jelentés a Magyarországi Állattenyésztő Társaság (ezen túl Gazdasági Egyesület) munkálkodásáról 5. paragrafus, idézi: A gazdasági egyesületek monográfiái, Budapest 1896. 53. 284
