Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Múzeumpedagógia, múzeummetodika, múzeumi kommunikáció - Kovács-Juhász Gabriella: A Vajdahunyadvár épülete, mint kiállítási "tárgy"
sekkel, mint a román, gótikus, reneszánsz és barokk stílus, az ólomüveg elnevezés stb. Tapasztalatom szerint többnyire lelkesen, sikerélményekben gazdagon hagyják el a múzeumot, ami azt sejteti, hogy legközelebb talán már barátaikkal, családjukkal térnek vissza hozzánk, és ez a kis program is hozzájárulhat ahhoz, hogy felnőttként kultúrára vágyó, múzeumba járó emberré váljanak. Voltak és lesznek is még olyan események, évfordulók, amikor különlegesen nagy figyelem fordul a vártörténeti séták felé. Az új évezredben erre kiváló példa volt a 2005-ös év, amikor a Vajdahunyadvár épületének megálmodója, Alpár Ignác születésének 150. évfordulóját ünnepelhettük. A Tavaszi Fesztivál keretében ebben az évben került megrendezésre az ő tiszteletére létrehozott „Az építészet kővé vált zene” című emlékkiállítás. Az évforduló alkalmából a kiállításhoz kapcsolódóan a vártörténeti séták különleges jelentőséget kaptak, hiszen az ünnepeltet és annak egyik legnagyszerűbb alkotását helyezték a középpontba, ilyen módon is méltán emlékezve a rendkívüli tehetségű építészre. 1907-re tesszük a tartós anyagokból épült, ma is létező Vajdahunyadvár befejezését. Immár több mint 100 év eltelt azóta, és 2007-ben méltóképpen meg is ünnepeltük az épület centenáriumát. A többi évfordulóhoz hasonlóan ez esetben is egész évben követték egymást a programok, többek között a Száz év száz percben című előadássorozat, melynek egyik előadása épp a Vajdahunyadvár bemutatásáról szólt. E programhoz kiválóan kapcsolódott a vártörténeti séta, amely ezúttal nem elsősorban az épület alkotóját, hanem magát az épületcsoportot helyezte előtérbe. A 2008. az ún. Reneszánsz év volt Magyarországon, ennek jegyében múzeumunk számos programmal, sőt kiállítással is hozzájárult az országos programkínálat színesebbé tételéhez. Ekkor ismét hangsúlyos szerepet kapott a vártörténeti séta, hiszen a Vajdahunyadvár bőségesen rendelkezik reneszánsz stílusjegyekkel is, amelyeket a séta keretében kitűnően meg lehetett figyelni. A Szórakoztató Vártörténeti Séta valamennyi variációját figyelembe véve évente kb. 30-40 alkalommal nyílik lehetőség arra, hogy ilyen vagy olyan formában, tárlatvezetés jelleggel vagy múzeumpedagógiai foglalkozás keretében bemutassuk a Vajdahunyadvárat az érdeklődőknek. Ez hozzávetőlegesen 600-800 látogatót jelent évente, akik számos információval és élménnyel gazdagabban viszik hírünket a világba - nemcsak Magyarország határain belül, hanem azon túl is az idegen nyelvű sétáknak köszönhetően. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum rendkívüli adottsággal rendelkezik a Vajdahunyadvár egyedülálló megjelenésének köszönhetően. De vannak más múzeumok, amelyek hasonló vagy legalábbis megközelítő kvalitással rendelkeznek. Felmerült tehát bennem a kérdés, vajon kihasználják-e ezek a múzeumok a megjelenésükben rejlő lehetőségeket, és ha igen, milyen formában és mértékben? A teljesség igénye nélkül néhány konkrét példát gyűjtöttem össze, amelyek - a miénkhez hasonlóan - egyéb országos múzeumépületek egyedi, jellegzetes vonásait és a bennük működő intézmények épületbemutatási gyakorlatát mutatják. • A Idősök terén álló bazilikális alaprajzú, 2300 négyzetméter alapterületű Műcsarnok épülete éppúgy, mint a Vajdahunyadvár, 1896-ra, a honfoglalás 1000 éves évfordulójának ünnepségeire készült el, Schickedanz Albert műépítész tervei alapján.6 Az épület főmotívuma a hatoszlopos bejárati portikusz korinthoszi oszlop6 http://www.mucsarnok.hu/new_site/index.php?lang=hu&about=5&curmenu=305 [Az oldal megtekintésének időpontja: 2011.09.15.] 273
