Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Múzeumpedagógia, múzeummetodika, múzeumi kommunikáció - Wellisch Maya: A múzeumi filozófia drámapedagógiai értelmezése
technológiáival ismerkednek. Szórakoztatni és ismeretet terjeszteni, illetve játszva ismeretet szerezni - ez rendkívül fontos a felnőttek múzeumban folyó tanulása során. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum színterei: kutatások bizonyítják, hogy a múzeumok az élethosszig tartó tanulás ideális helyszínei, az itt folyó tanulás nemcsak elősegíti, hanem fokozza, és egyben megkönnyíti az ismeretek megszerzését minden célcsoport számára. Egyes országokban törvényileg szabályozzák, hogy a múzeumokban bekövetkezzék a koncepcióváltás: a társadalomra nyitottan és a látogatók igényeihez alkalmazkodva kell annak érdekében működniük, hogy a rendkívül változatos kínálatot nyújtó kulturális és szabadidős piacon érvényesülni tudjanak, valamint aktívabb szerepet töltsenek be az emberek, a múzeumi közönség, a társadalom művelődésében, közösségfejlesztésében, közvetve az egyéni személyiségfejlesztésben, személyiségformálásban. „..., ha az idő kereke megállt volna az én mesém is tovább, tartott volna.” The interpretation of museum philosophy from the viewpoint of drama education MAYA WELLISCH The world of tales help us to get acquainted with an artistic method by which objects can be made personal and spiritual at a given time and in a given place (exhibition) by the initiator (drama teacher and educator) for those to be initiated (visitors). The art-educational method, starting in Britain in 1960 and known as Theatre in Education (TIE) and Drama in Education (DIE), is based on the definition of empty space by Peter Brook, and is realised as ‘elementary theatre’. According to this theory, whatever action takes place in the empty space, and has a viewer, will get a meaning. The empty space will become a stage by the expectation of action, and will become theatre by the realisation of the action - the actor’s play. Museums do not have this dramatic plus, but will acquire it by placing an object, event or its actor in the focus. Basic elements of drama teaching are the creation of such focal points, mental-emotional context, and the experience of dramatic action itself. The characteristic of dramatic space is that it facilitates and focuses action, and turns the exhibition space into a democratic space. It is both real and symbolic, it encourages the creative use of space and ritualises the environment. The goal is not to act out our experiences but to act under their influence. Drama games realise our thoughts and decisions with freedom but still under direction. There are no right or wrong decisions, only decisions that shape and develop our character. The personality of drama teachers, their character, body language, metacommunicative skills have a fundamental importance in becoming the ‘master’ of children and adults participating in drama games. 243
