Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)

Tanulmányok - Beck Tibor: A szőlő és a bor jelentősége a katolicizmusban és hozzá kapcsolódó néphitben

Mint a fentiekből is kiderült, a tradicionális paraszti kultúrában az ember az „Isten színe előtt” élte le mindennapjait. Ez fokozottan érvényesült a szőlőskertek esetében, ahol tilos volt a káromkodás, veszekedés, és mindenféle erkölcstelen cselekedet. Úgy vélték, hogy aki a szőlőben valami nem megengedett dolgot követ el, annak az Úr elveszi a termését. A hagyomány szerint a szüret megkezdése előtt szüreti misét mondattak hálából, hogy megköszönjék Isten áldását és a termést. A szüreti koszorút is megszenteltették, és a fontosabb munkaeszközökre, elsősorban a présekre is szokás volt vallásos jeleket festeni, vésni és megszenteltetni őket. A magyar néphitben a borkészítés munkafolyamatai párhuzamba helyeződnek Krisztus történetével. A népi vallásosságban a szőlőfürt leszedése, darálása-öszszetörése, a szőlőlé kipréselése a kipréselt lé hordóba töltése, s a hordóban borrá alakulása - az átalakulás rejtélye, misztériuma -, a borkészítés minden mozzanata a Megváltó történetére utal. Magyarországon a legfontosabb személy Krisztus után Magyarország patrónusa, Boldogasszony Anyánk, a magyar szőlőművesek védőszentje: Szűz Mária. Az egyházatyák Szűz Máriát szőlőtőhöz hasonlították, amely Krisztust érlelte, mint gyümölcsöt. Ezért a középkori festményeken a Madonna vagy gyermeke szőlőfürtöt tart a kezében. Szűz Mária anyja Szent Anna, a gazdasszonyok és a szőlőművesek védőszentje, mert lánya méhéből sarjadt a Szőlőtő, s ebből termett a Megváltás Bora. Mindezek fényében természetes, hogy a Katolikus Egyház támaszt nyújt munkálkodásukban a szőlősgazdáknak. Április 25-én, a búzaszentelő napon, szőlőhegyi kivonulásokat is tartanak. Ekkor a vetéseket, a gyümölcsösöket és a szőlőket is megáldják és imádkozva, az égi veszedelmek elkerülését kérik. Nem meglepő tehát, hogy a szőlővel-borral foglalkozó emberek, minden szőlőhegyen, vagy az oda felvezető dűlőutak mentén feszületet és szentek szobrait helyezték el és kápolnákat építettek, melyeknek évszázadok óta jelentős a tájformáló szerepük. Nincs ennél természetesebb: Jézus Krisztus otthon van a szőlőhegyeken.

209