Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: "Ötéves tervért, békéért! Több gabonát a hazának!" Mezőgazdasági propaganda az 1950-es évek Közép- és Kelet-Európájában
terv-plakát nem a „ragyogó jövő" képének bemutatásával próbál hatni, hanem a célok eléréséhez szükséges kitartó, kemény munkára mozgósít.50 Minkét plakát középpontjában a dolgozó ember áll (egy éppen munkához készülődő gazdálkodó, illetve egy traktoros), a plakát szövege pedig arra szólítja fel a címzetteket, hogy az ötéves tervet a tervezettnél hamarabb, négy év alatt teljesítsék. A harmadik típus esetében, amelyet a kiállításon két német plakát képvisel, csupán a plakátfelirat („Jobban fogunk élni, ha megvalósítjuk a tervet”,51 és „Ötéves tervünk - az NDK kiállítása, 1951”,52 illetve az ötéves terv „lógója” (középpontban ötös szám, mögötte kalapács, búzakalász, valamint az építészmérnök körzője) alapján következtethetünk a plakát fő üzenetére. A plakátképen ugyanis a „szocialista” társadalom osztályait, rétegeit megszemélyesítő jelképes alakok csoportja látható az azonosításukhoz szükséges attribútumokkal együtt. A színpadiasán beállított figurák bizakodó, boldog vagy elszánt, határozott arckifejezéssel tekintenek előre egy távoli közös pontra. Hasonló képi megformálással találkozunk a munkás—paraszt szövetséget hirdető, valamint a választási plakátok esetében is. Ez a kommunista párt politikájának széles támogatottságát és az ún. „népi egységet” demonstrálni igyekvő plakáttípus tehát többféle célra is használható, „univerzális” propagandaeszköznek bizonyult. A „munkás-paraszt szövetség” a szovjet befolyási övezetbe tartozó országokban a hivatalos ideológia egyik fontos jelszava volt. Az elmélet szerint minden hatalom a „dolgozó népé”. E fogalom alatt a munkásosztályt és a vele szoros szövetségben álló „dolgozó” parasztságot értették, amely szövetségen belül a proletariátusé a vezető szerep. A propaganda az ipari munkás és a földműves kölcsönös egymásrautaltságát hangsúlyozta: a gyárak gépekkel, szerszámokkal, kemikáliákkal látják el a falut, a mezőgazdaság pedig a városlakók és az ipar élelmiszer-, illetve nyersanyagszükségletét biztosítja. A társadalom rétegzettségét megjelenítő plakátokon a munkásosztályt mindig férfi, a parasztságot pedig többnyire női alak személyesíti meg.53 Ez a felosztás részben azon a korabeli elképzelésen alapult, hogy a kollektivizálás után a „szocialista” mezőgazdaság döntően női munkaerőre fog épülni, mivel az extenzív iparosítás elsősorban a férfiakat szívja el a falvakból.54 Másrészt a nemek közti egyenjogúságot erőteljesen hangoztató hivatalos ideológia kívánalmainak megfelelően (amely persze főleg a nők tömeges munkába állításához szolgáltatott érveket) a megrendelők elvárták, hogy a nők a férfiakhoz hasonló arányban jelenjenek meg a plakátokon. Valódi egyenjogúságról természetesen nem beszélhetünk. Hacsak a férfiak és nők részvételének arányát nézzük tényleges vagy szimbolikus hatalmi helyzetekben, a hatalom ebben a politikai rendszerben is a férfiak kezében volt. Ezen nem változtatott néhány nő többnyire propagandisztikus céllal történő beemelése a vezető pozíciókba. A plakátok képi világa is tükrözi ezt a helyzetet. A férfiak kiemelt szerepét mutatja például az a tény, hogy kettőnél több jelképes alak esetében a nők száma rendszerint kisebb, mint a férfiaké. A munkás és a parasztasszony mellé társított „haladó értelmiségi” férfi szokott lenni. Ha azonban a szellemi foglalkozásúak rétegét női alak jelenítette meg, akkor a parasztságot férfi jelképezte. 50 Kát. sz. 107,108. Morva Múzeum, Brno. 51 Kat. sz. 8. Mezőgazdasági Múzeum, Wandlitz. 52 Kat. sz. 6. Mezőgazdasági Múzeum, Wandlitz. 53 Például Kát. sz. 10. Mezőgazdasági Múzeum, Wandlitz, és Kát. sz. 72. Függetlenségi Múzeum, Varsó. 54 Farkas Gyöngyi: Gyertek lányok traktorra! Női traktorosok a gépállomáson és a propagandában. In: Korall 13 (2003) 65-87.65-66. 192
