Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)

Tanulmányok - Kőrösi Andrea: A budaörsi kora római temető kocsi- és lósírjainak archaeozoológiai vizsgálata avagy A budaörsi kora római temető lovai

Kivételt képez a 162. kocsisír, ahol a 162/2. ló csontváza rendezetlenségre utal. A bolygatatlan 79. sír alapján, ugyanez a gondosság jellemezhette az önálló lósírokat is. A kisebb sírok esetében az állatok fejét oldalra vagy a törzsre hajtották vissza. A koponyák helyzete többnyire magasabb a törzsnél. A lovak közül 7 ló az oldalán,

5 ló a hasán feküdt, 2 egyed helyzete ismeretlen. Az eddig előkerült kocsisíroknál is megfigyelhető mindkét pozíció.14 Sem a sírok, sem a lovak irányultságában rendszer nem figyelhető meg.

Budaörsön a kocsik elé mindig azonos nemű, és kb. azonos testalkatú lovakat fogtak: 2 kocsi előtt (124., 125.) kancák és két 2 kocsi előtt (162., 126.) mének voltak. A három lovat tartalmazó (126.) sírban két ló neme megállapítható volt, mének. A harmadik ló nemét a fogak hiánya miatt nem lehet megállapítani, de feltehető, hogy az is mén volt. A kocsi nélküli 117. sírba szintén 2 mént fektettek.

A sírokból előkerült lovak közül 4 kanca, 7 mén, és 3 ismeretlen nemű volt. A lovak közül 10 állat kifejlett, 4 állat fiatal korban (3-3,5 éves) került leölésre. A kifejlett állatok közül 5 egyed életkorát lehetett pontosabban meghatározni: két egyedet 4-4,5 éves korban, két egyedet 6-8 éves korban, egy lovat 10 éves kora után helyezték a sírba. A nemek és az életkorok közötti összefüggés nem figyelhető meg. A csontok alapján megállapítható volt, hogy a temetési szertartás során egészséges, erejük teljében lévő állatokat öltek le. Patologikus elváltozás nagyon kevés volt megfigyelhető, ezek az állatok mozgását még nem korlátozták.

Feltételezhető, hogy azokat az állatokat ölték le, melyek ténylegesen is húzhatták a kocsikat. Ezt támasztják alá a felvett méretek is (7. táblázat). Ugyanazon kocsi elé befogott lovak testalkatában, méreteiben, még a lábszerkezetében is sok a hasonlóság. Ez a hasonlóság nem csak a négy kocsitemetkezéses sír lovaira volt jellemző, hanem a 117. sírban lévő lovakra is, ezért feltételezhető, hogy ezek életükben szintén kocsit húzhattak.

4. A LOVAK HIPPOLÓGIAI ÉRTÉKELÉSE

A Budaörs-Kamaraerdei dűlőn előkerült lovak testalkatára jellemző, hogy a Vitt-féle alacsony és közepes testmagasságú állatok kategóriájába tartoztak. A 14 lóból egy egyed (83.) marmagassága nem volt megállapítható. A lovak marmagassági átlaga 138,9 cm, közepes testalkatú, a szélső értékei 133,2-144,6 cm. A budaörsi lovak egységességét jól mutatja, hogy a 13 lóból 10 közepes (137,5-144,6 cm, átlaguk 140,5 cm) és 3 alacsony (133,2-134,6 cm, átlaguk 133,7 cm) testalkatú volt (1-4. táblázat). A közepes testalkatú lovakból 5 kisközepes (140 cm alatti) és 5 nagyközepes (140 cm feletti) volt. Közülük a 3 kanca marmagassági átlaga 140,8 cm (138,4-144,6 cm), a

6 méné 139,4 cm (137,5-142,8 cm). Az alacsony lovak marmagassága az értéktartomány (128-136 cm) felső harmadába esik, közülük 2 mén (S) és 1 kanca ($).

Pannóniából eddig előkerült kocsi- és lósírok összefoglalását Vörös István 2010- ben elvégezte.15 A budaörsi lovak marmagassága az összefoglalásban megjelölt tartományokba esik. Az összefoglalás tartalmazza jelen tanulmányban közlésre

14 K. Palágyi Szilvia: Die römischen Hügelgräber von Inota. In: Alba Regia Az István Király Múzeum Évkönyve 19. Székesfehérvár 1981.7-94. 9,13,14., К. Palágyi Szilvia-Nagy Levente: Római kori halomsírok a Dunántúlon. Veszprém 2000. 73.; Vörös István: A nagykanizsai római kori ló- és kutyasír archaeozoológiai vizsgálata. In: Zalai Múzeum 19. Emlékkonferencia Kisfaludi Strobl Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából - Régészeti és néprajzi tanulmányok. Zalaegerszeg 2010. 229-234. 229. (továbbiakban: Vörös I.: Nagykanizsai.)

15 Vörös I.: Nagykanizsai. 231-232.

18