Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: "Ötéves tervért, békéért! Több gabonát a hazának!" Mezőgazdasági propaganda az 1950-es évek Közép- és Kelet-Európájában
A plakátokat többféle rendszer szerint csoportosítva helyezték el a rendezők a kiállítási térben, amit a katalógus felosztása is követett. A fő rendezési elv a plakát fő üzenetének, az elsődleges propagandacélnak a figyelembevétele volt. így kerültek egymás mellé például a termelőszövetkezeteket népszerűsítő, vagy a beadás teljesítésére ösztönző, vagy a „munkás-paraszt szövetség” eszméjét hirdető plakátok. Az azonos propagandacél mellett, illetve helyett egy-egy közös propagandaelem is csoportalkotó tényező lehetett. így például a „Gépesítés és villamosítás” című kiállítási részben olyan plakátot is elhelyeztek, amely bár szöveg szerint a termelőszövetkezetbe való belépésre szólította fel a parasztokat, képileg a gépesítés fontosságát hangsúlyozta. A nagyüzemi táblán szántó traktor és a két ökörrel szántó görnyedt parasztember szembeállítását a kollektív gazdaság melletti fő érvnek szánta a plakát alkotója. „A parasztról alkotott kép” (An image of the peasant) valamint „A nőről alkotott kép” (An image of the women) című plakátcsoportok darabjait pedig szinte csupán a képi megjelenítés egy-egy azonos eleme (a férfi és a női figurák ábrázolásának sajátosságai) kapcsolták egybe, az elsődleges propagandacél tekintetében (kollektivizálás, beszolgáltatás, tervteljesítés stb.) azonban különböztek egymástól. A továbbiakban a kiállítás plakátjait tekintve kiindulópontnak, a korszak vizuális propagandájának néhány jellegzetességéről lesz szó. Mint említettem, a rendezők a plakátok válogatásánál a párhuzamosságokat keresték. Kiinduló hipotézisük igazolásához (az ötvenes évek propagandája hasonló volt a szovjet irányvonalat követő országokban) igyekeztek anyagot találni. A kiállítás plakátjai tehát elsősorban annak vizsgálatára alkalmasak, hogy egy-egy ország hasonló célból létrehozott plakáttermése milyen közös jegyeket mutat. Milyen tartalmi és formai elemekben ismerhető fel a közös minta, illetve az egyes országokban hogyan egyénítették, hogyan tették saját használatra alkalmasabbá a szovjet modellt. A plakátok egyik közös jellemzője a propagandacélt megfogalmazó szövegnek és a képi megjelenítésnek a sajátos kapcsolata. A grafikus ábrázolás, ami egy vizuális művészeti alkotás lényege, itt többnyire a szövegnek van alárendelve, annak hűséges illusztrációja kíván lenni. A grafikus a szöveg tartalmát igyekszik meglehetősen didaktikus módon láthatóvá tenni, képekben „elbeszélni”, „megmagyarázni”. A plakátszövegek, amelyek igen gyakran a korabeli sajtóból, hivatalos beszédekből jól ismert jelszavak, jelmondatok, fordulatok, többnyire hosszúak, terjengősek. Láthatóan sokszor nem a figyelemfelkeltő rövid, tömör, frappáns megfogalmazás volt az elsődleges cél, hanem az, hogy minden fontosnak tartott eszmei mondanivaló vagy gyakorlati tudnivaló rákerüljön a reklámfelületre. Egy magyar plakáton például a következő információkat olvashatjuk: „Teljesítettük a beadást! Vihetjük a sertést szabadpiacra! Szabadon kapunk vágási engedélyt!”5 6 A grafikus az üzenet egyik elemét, a szabadpiac vonzó perspektíváját emelte ki: a plakáton vásári jelenet látható, ahol egy parasztember éppen hízott disznaját adja el egy elégedetten mosolygó házaspárnak. Ehhez hasonló, a plakátszöveg tartalmát közvetlenül képpé formáló, narratív előadásmódot figyelhetünk meg annál a cseh nyelvű plakátnál is, amely munkaversenyre kívánja buzdítani a traktorosokat. A plakát felirata: „Vegyünk részt a legjobb traktorvezető és a legjobb traktoros brigád címért folyó szocialista 5 A plakátok azonosításához a katalógusszámát (lásd a 3. jegyzetet!), valamint a plakát őrzési helyét közlöm. Kát. sz. 54. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. 6 Kát. sz. 65. Nemzeti Mezőgazdasági Múzeum, Prága. Az idegen nyelvű plakátok feliratait a szöveg lényegét visszaadó magyar fordításban közlöm. 184
