Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Vörös Éva: Egy sivatagi lóvásárló expedíció fényképei
konyha. A sátrak berendezése roppant egyszerű volt, „csak a legszükségesebbekre szorítkozott. Tábori ágy, asztal, szék volt benne mindössze.”67 Az egyik felvételen Szentkirályi Istvánt látjuk fekve pihenni, asztala mellett felfedezhető egy „éjjeli edény” is. Hangulatos pillanatképek készültek a „deleiéről”, vagyis amint a sivatagi többórás lovaglást pihenték ki a résztvevők, kézipoggyászukat használva fejtámasztéknak, vagy amint fekszenek a homokban. Ugyancsak a hétköznapokhoz kapcsolódik egy-egy tisztálkodással (fejborotválás) és az étkezéssel kapcsolatos mozzanat megörökítése. Az út nehézségeit és nyilván humoros pillanatát volt hivatva megőrizni a vízre szállás és a sivatagi közlekedés. Érdekes felvételek készültek a folyón történő átkelésekről: a pálmalevelekből ragasztott csónakokról, a partokat összekötő hajóhidakról, illetve az állatok csónakokban történő szállításáról. Érdemes kiemelni az expedíció egyik szálláshelyét, Palmyra-t, amely a római kor egyik legjelentősebb építészeti műemléke ezen a területen. Az egykori templom oszlopsorai között hatvan agyagból épült házikó található, amint azt Fadlallah lejegyezte. A fényképek egyik legfontosabb témája a lovak megtekintése, illetve vásárlása. Több alkalommal láthatjuk a schammárok törzsével tárgyaló Fadlallah ezredest. De mit is tudunk erről a beduin törzsről? Fadlallah „vad, idegengyűlölő és kevésbé vendégszerető”68 embereknek ábrázolja őket.69 Mindezt a sátruk komor sötét színe és egyszerűsége is alátámasztja. Végül is „bizalmukat a kölcsönös érintkezés hozta meg, melynek során meggyőződtek” a magyarok becsületes szándékairól. Ennek eredményeképpen több lovat is vásároltak ettől a törzstől. A vásárlásokat megelőzően kiválasztásra vezették fel az állatokat akár a sivatagban is vagy éppen a szállások előtt. Ezt követően kezdődhettek meg a tárgyalások és az alkudozások. Fadlallah ezredes tapasztalata és szír (libanoni) származása bizonyára hozzásegített a sikeres vásárlásokhoz, melynek taktikájáról beszámolójában a következőket olvashatjuk: „Általában a lóvásárlás nagy tapintatot igényel. A beduinnak hiába dicséred a lovát, ő tudja az értékét és véleményétől el nem térítheted. De a ló hibáival előhozakodni se szabad, ez sérti büszkeségét, s aztán semmiképp sem boldogulsz vele, sőt kinevet, a tudatlanságodat neveti. A beduin existenciájának alapja az ő gyorslábú lova. Ez minden büszkesége és nem sértheted meg jobban érzelmeiben, mintha a lovát gáncsolod. Azt azonban, hogy a fölvezetett ló egyáltalán nem eladó, nem kell egészen komolyan venni. Ha az arab azt mondja, a lova nem eladó, még az nem az utolsó szó, mert ha nem eladó, akkor elő sem vezeti, vagy csak a legritkább esetben.”70 A vásárlás legfontosabb pillanata az alkudozás volt, mely akár három napig is eltarthatott. AZ EXPEDÍCIÓ EREDMÉNYE Az alábbiakban táblázat formájában foglaltuk össze ismereteinket azokról a megvásárolt lovakról, amelyek egyaránt szerepelnek a fényképalbumokban és a könyvben is. Mindezt annak okán tettük, mivel gyakran szerepeltek különböző adatok egy és ugyanazon lóra vonatkozóan mindkét forrásban. A táblázat alapján 14 ló megvásárlását mondhatjuk ismertnek, jóllehet egyetlen forrás sem összegezte, hogy ténylegesen mennyi ló is került Bábolnára. 67 Fadlallah: Utazásom. 1902. 35. 68 Uo. 99. 69 Sammar arab törzs, amely a 18-19. sz. körül a Tigris és az Eufrátesz közti legelőkben gazdag területet foglalta el. Két fő ága a szunnita Sammar Dzserba, amely az északi Dzsazira (Moszul és Aleppo között) területen lakott, és a siíta hitre áttért Sammar Tóga, amely Dél-Mezopotámiában foglalta el szálláshelyét, ez utóbbiaktól vett Fadlallah lovakat. 70 Fadlallah: Utazásom. 1902.101. 174
