Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Szotyori-Nagy Ágnes: A 19. század közepének mezőgazdasági állapota a nagykállói esperesi kerületben Popovics Bazil munkácsi görög katolikus püspök levelei tükrében
donsága, hogy rendszerint váratlanul érik az embereket, és hogy az általános emberi erőfeszítések kevesek az elhárításukra vagy elégtelenek megszüntetésükre. Ilyen helyzetekben nagyon sokat számít a segítség, amelynek nem csak a mértéke, hanem a gyorsasága is jelentős tényező. Ezzel kapcsolatban több irat is található a vizsgált forráscsoportban. Témájuk a dunai árvizet követő gyűjtés, különösképpen pedig az északi megyéket sújtó burgonyavész és éhínség. Az Írországból induló és egész Európát végigpusztító burgonyavész (1845-47) kis mértékben már 1845-ben jelentkezett Magyarországon, ám a „burgonyapestis” 1846-47-ben tetőzött.47 A már említett burgonyavész Szabolcs megyében különösen súlyos problémát jelentett. Már a 18. századtól kezdve tudomásunk van arról, hogy a Nyírségben számottevő mértékben megindult a burgonyatermelés.48 Tény az is, hogy a Nyírség volt az egyik legjelentősebb burgonyatermő terület az országban. A kortárs Fényes Elek néhány évvel a burgonyavész előtt megjelent munkájában a következőket írta: „ ...a’ Nyírség valódi hazája a’ tengerinek, dohánynak, s’ egy időtől fogva a’ burgonyának, mely itt igen jó ízű és szapora”,49 illetve ,,...a’ rozsban ‘s burgonyában olly gazdag homokos Szabolcs vármegye...” jelzővel illette a megyét.50 Ugyanakkor, amint arra Kosa László is felhívja a figyelmet, nincsenek adataink a korból, hogy jelentős mértékben és rendszeresen szállítottak volna távoli vidékekre az északi megyék burgonyaterméséből. Csupán a 19. század végétől kezdve támasztják alá adatok azt, hogy rendszeresen távolabbi piaci ellátására folyt termelés az említett burgonyatermő vidékeken.51 Az éhínség mindenesetre úgy tűnik, a megyét kevésbé sújtotta, mint más területeket, s általában tudott miből adakozni. Általában kedvezőnek írják le a megye mezőgazdasági feltételeit: „Szabolcsmegye az ország egyik legáldottabb vármegyéje, mert évi termése mindig biztos és az átlagtól, mely rozs és búzában, mint főterményekben nem kevesebb hat métermázsánál Magyar holdanként, sem felfelé, sem lefelé, messze el nem távozik.”52 A továbbiakban ismeretésre kerülő levelek közül kettő esetében azok első soraiból kiderül, hogy a püspök az állami szerv rendeletének tesz eleget amikor körlevelet küld.53 Úgy tűnik, Popovics Bazil fontosnak tartja hangsúlyozni a kezdeményező kilétét, és papjai számára röviden ismertetni a hozzá érkezett rendelet tartalmát és okát is. Ezt követően ad utasítást a végrehajtatásra. Az államtól kapott feladatok egyházi rendelkezésbe történő lefordítása során a püspök, mint majd látni fogjuk, a lelki aspektusokra is gondolt. AI 885. Popovics Bazil latin nyelvű, 1840. január 1-jén, a nagykállói esperesi kerület alespereséhez és papságához címzett levele, amelyben felsorolja az 1838. évi dunai árvíz kártételeit, és az ezek enyhítésére történt országos adakozásokat. 47 A burgonyavészről bővebben ld. Kosa László: A burgonya Magyarországon, Budapest 1980. 70-72. 48 Uo. 100. 49 Fényes Elek, Magyar Országnak ‘s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben I-VI, Pest 1836-1841, IX. 211. 50 Fényes Elek, Magyarország statistikája I-II, Pest 1842.1. 210. 51 Kosa László: A burgonya Magyarországon, Budapest 1980. 99. 102. 52 Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Szabolcs vármegye, Budapest 1900. 260. 53 AI 886. és 889. Ugyanez a protokoll érvényesült például a népszámlálások esetében is: a Helytartótanács utasította a megyéket, azok a területileg illetékes püspökkel felvették a kapcsolatot, a püspök pedig körlevélben utasította az espereseket a lélekszám megküldésére. Az esperesek ezt követően a hozzájuk tartozó papoktól begyűjtötték az adatsorokat és a saját esperesi kerületükre vonatkozó adatokat összesítést követően eljuttatták a vármegye szolgabíráinak. Vö. Kői István: A munkácsi püspökség 1792. évi katalógusa. In: Bendász István-Koi István: A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye lelkészségeinek 1792. évi katalógusa. Nyíregyháza 1994. 23-28. 23. 148
