Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Oroszi Sándor: Erdőgazdálkodás a Duna-ártér alsó vidékén: Pancsova és Újvidék
erdőgondnokságot, hogy 2 kh (1,15 ha) területen nyomtatóhelyet létesíthessenek, ami a kikelt tölgyfák feláldozásával járt volna. Az erdőgondnok a kérvényt azzal a véleménnyel továbbította a minisztériumba, hogy amennyiben Katatitsék a hiányt saját költségükön előteremtett csemetékkel pótolják, hadd létesítsenek gabonanyomtató-helyet. A minisztériumban a kéréshez valóban hozzá is járultak, de kikötötték: a terület még 1895 őszén csemetékkel beültetendő, majd az esetleges hiányok pótlandók. A bérlők azonban mégsem éltek a helyszíni nyomtatási lehetőséggel, hanem az utat megjavítva a gabonát kiszállították. Az erdőhivatal 1899. évi beszámolójában külön kitért a mély- és magasártéri felújítások sikerességére, illetve sikertelenségére.61 A hullámtéren - írták - „az elmúlt évben három ízben is bekövetkezett magas vízállás a tuskók sarjképességét kiölte, és ezen erdőkben a vágásterek felújításánál jövőben a fősúly inkább a dugványozás útján való erdősítésekre fog helyeztetni.” Ez utóbbival már próbálkoztak, de - miként arról a jelentés beszámol - a magas vízállás azokat is kiölte. A magasártéri felújításokkal összefüggésben az újvidéki erdőgondnok, Kressák Pál az Erdészeti Lapok hasábjain fejtegette: meg kell próbálkozni az amerikai kőrissel (Fraxinus pennsylvanica Marsh.).62 Főleg azzal érvelt, hogy az mind az alacsonyabb, mind a magasabb fekvésű területeken is megfelelően nő, és a kőrisbogár nem károsítja. Később ez az általa pártolt fafaj széles körben elterjedt mind az ártéri, mind az erdőn kívüli fásításokban úgy, hogy ma már özönnövénynek, nemkívánatos betolakodónak számít.63 ÖSSZEFOGLALÁS A közismerten gazdag Bácska és Bánság két Duna-parti városa erdői az 1879. évi erdőtörvényt átalakulás közepette érték meg. A hagyományos, „magától nőtt” faállományok részben a növekvő lakosság igényei, részben a népességtelepítések, részben pedig a vízügyi építkezések és átalakítások miatt megcsappantak. Helyettük mesterséges módon, vetéssel, ültetéssel és dugványozással próbáltak meg új erdőket létrehozni. Ezek mély- és magasártéri területekre kerültek. A szakértelmet az állami erdőkezelés biztosította, míg a munkavégzést mezőgazdasági közteshasználattal oldották meg. A két város elöljáróságának erdősítési, fásítási elkötelezettsége csemetekert- és faiskola-alapítást tett lehetővé. Ezekben a hagyományos délvidéki eperfaültetéshez és gyümölcsfaneveléshez is biztosították a szaporítóanyagot. Az erdőkkel kapcsolatos számszerű kimutatások az eredményeket jelzik. 61 Uo. 1900-3/a-2268. 62 Krassák Pál: Az amerikai kőrisről. In: EL 1901.1267-1268. Hadd jegyezzük itt meg, hogy ez az amerikai vörös kőrist jelenti, amit korábban - tévesen - E americana L. név alatt közöltek. 63 Csiszár Ágnes-Bartha Dénes: Amerikai kőris. In: Biológiai invázió Magyarországon. Özönnövények. Szerk.: Mihály Botond-Botta-Dukát Zoltán (A KVM Természetvédelmi Hivatalának Tanulmánykötetei 9.) Bp. 2004.131-142. 118
