Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Oroszi Sándor: Erdőgazdálkodás a Duna-ártér alsó vidékén: Pancsova és Újvidék
azonban a munkát nem végezte el.42 Sőt az erdőgondnokot is kellemetlen helyzetbe hozhatta, mert Gorzó László ellen a nagybecskereki kincstári ügyészség és az újvidéki adóhivatal vizsgálatot indított. A „bűnfenyítés” okait és részleteit azonban nem ismerjük. Erdőrendészeti áthágás miatt viszont az erdőfelügyelőség 1892-ben vádat emelt a város ellen, mert az erdészeti személyzeti változást nem jelentették be, illetve az üzemtervtől eltérő erdőhasználatot és mezőgazdasági közteshasználatot folytattak.43 Ezt a vezető erdőgondnok, Péchy Kálmán nem tartotta helytállónak, mert a rendszeres gazdasági terv - amit átdolgozásra a városnak visszaadtak - az említett használatokat tartalmazta. Mindenesetre a városi kapitányi hivatalnál elindított ügyet „elaltatták”, mivel még 1897-ben sem tárgyalták. A második, az üzemtervezéssel összefüggő kérdésről a következőt kell tudnunk. Kürthy Géza újvidéki erdőgondnok 1890. évi jelentésében leírja, hogy a város erdeire vonatkozó üzemtervet elkészítette és jóváhagyásra terjesztette be.44 Az említett okmányban rögzítették, hogy 10 éven keresztül évi 80 kh-on (46 ha) kell a „rétségi földön” erdősíteni, amely munkát a „magas Minisztérium” (természetesen a város költségén) vállalta magára. Következésképpen „az ültetés és erdősítés a legpontosabban történik”. A korábbi 240 kh (138 ha), illetve az 1889-90. idényre előírt terület részben tölgymakkal, részben - a vizenyős helyeken - fűz- és nyárdugványokkal történt. A tölgy- és lágylombfa-erdősítésben a legeltetést „közhírré tétel által” tiltották. A „rétségi föld” 800 kh-as (460 ha) területe természetes határait északnyugatról víz, míg kelet-dél-délnyugat felől a város által létesített árvízvédelmi töltés jelentette. Újvidék másik erdőterületét, a „Vrbák”-ot lágylombfák jellemezték, s területe 500 kh (288 ha) volt. Fafajmegoszlás: 85% fűzfélék, 15% nyárak. Itt az állami kezelés folytán elkészített üzemterv mindenféle fahasználatot megtiltott. Mondván: a városnak „két helyütt is van nekie [ti. keményfaerdeje], melynek talaját szántásvetés alá készített, és így ezen lágy erdő később nagyobb szükség beálltával fog kihasználtatni.” Mind az erdősítés alá vont területeket, mind a „Vrbák”-ot egy, a kincstár által fizetett erdőőr őrizte. Jó sikerrel, mert egy év alatt csak hat erdőkihágást észleltek. Az erdőőrt - miként már utaltunk rá - az erdőfelügyelőségen nem jelentették be, illetve a személyi változásról a szegedieket nem tájékoztatták. Később - öszszefüggésben az erdősítések területének növekedésével - a fa- és fűlopások nőttek. Ez utóbbi esetben a fű között levő csemetéket is kivágták. A kár behajtása, illetve megtorlása azonban nehézkes volt. Ezért inkább a megelőzést, az őrzést erőltették, ajánlották az erdőtulajdonos város figyelmébe. A büntetéseket - írja az erdőgondnok 1894-ben - nem lehet kivetni, mert az elkövetők gyakran meg sem idézhetők; „mert ma itt, holnap ott tartózkodnak.” Ha a tárgyaláson megjelentek, és elítélik őket, akkor feltétlenül fellebbeznek, amivel a végrehajtást késleltetik. Ha pedig - akár évek múlva - végrehajtásra kerülne sor, kiderül, hogy teljesen vagyontalanok. „A pénzbüntetési összegnek megfelelő elzárással, emberbaráti szempontból, csak télen sújtják a kártevőket - nyáron nem, mert élelmet kell keresnie -, a télen való egy-két napi elzárás pedig csak jótétemény az ily emberekre nézve. Büntetés helyett tehát jutalmazva érzi magát.”45 42 Uo. 1896-3-3647. 43 Uo. 8113. kötet Az állami kezelés alatt álló erdők nyilvántartó könyvei, 1892. Újvidék és Pancsova város. 44 Uo. 1890-3-3643. (2670/1890). 45 Uo. 8171. kötet. Erdőgondnoksági jelentések, 1894. Újvidék. 115 T
