Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)
Nagy Ágota: A paprikatermesztés eszközei a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban
melyet paprika őrlésre használtak.21 A testvérek - János és Balázs - 1874-ben szabadalmat kaptak egy új találmányukra, mely paprikakészítő, őrlő- és finomítógép volt egyben. A csípmentes paprika előállítására egy különleges eljárást fejlesztettek ki, a hasítást, melynek szabadalma szintén az ő nevükhöz fűződik. Ennek során a paprikát felhasították, és kézzel kivágták belőle a magját és az ereket. Az így megmaradt paprikabőrt fűzték azután fel és szárították meg az erre szolgáló állványokon, rámákon. A ráma egy körülbelül 2x1 m-es léckeret, melynek hosszanti oldalaiba szögeket vertek. A szögekre akasztották a füzérek két végét, így a füzérek egymás alatt a két függőleges léc között enyhén ívesen helyezkedtek el. Annak megfelelően, hogy piros- vagy világosédest akartak-e előállítani, keverték a bőrt és a magot egymással az őrletés során. A kihasított magot, hogy ne legyen erős, mosni kellett. A magokkal teli zsákot vízbe helyezték és taposták. E munka megkönnyítésére fejlesztette ki az 1930-as évek elején Elekes János a róla elnevezett magmosó gépet. Nyáron bakokra helyezett acélrostán szikkadt a mag, melyet időnként kevergetni, forgatni kellett az egyenletes száradás érdekében. Elterjedt volt a bádogtetőn történő magszárítás is. Télen dobkályhával fütött helyiségben, rostákon történt a szárítás. ESZKÖZVÁLTÁS Mint minden termesztett növény esetében, a paprikánál is felmerült a nagyüzemi termesztés időszerűsége, indokoltsága. A termelési rendszerek létrejöttekor az 1970-es évektől fogva a háztáji és a nagyüzem párhuzamosan működő termelési forma volt. A fűszerpaprika sohasem vesztette el háztáji termelési fontosságát, napjainkban is az ilyen módon előállított paprikaőrlemények a legkeresettebbek és a legértékesebbek. Mindazonáltal a nagyüzemi fűszerpaprika-termesztés is teret hódított az 1970-es évektől. A monokultúrában nem fejlődik jól a paprika, így mindig ügyelni kell a megfelelő vetésforgóra és a helyes elővetemény kiválasztására. Hagyományosan ez a gabonafélék (köztük a kukorica) váltásrendjébe illeszkedett. Ehhez járult a nagyüzemi módszerek alkalmazásakor takarmánynövények (például a lucerna és a lóhere) beillesztése is. Lényeg, hogy az elővetemény időben lekerüljön, s maradjon elég idő a talaj-előkészítésre ősszel. Az őszi mélyszántás után tavasszal kultivátorral, tárcsás és fogas boronával végezhetők el a talajlazítási munkálatok. A nagyüzemi technológia része a helybevetéses szaporítás, mely a palántázást igen sok esetben kiváltja. Mivel a helybevetés időjárási szempontból eléggé kockázatos, a palántaneveléses szaporítás napjainkig fontos szerepet tölt be a paprikatermesztésben. A palántanevelés fóliasátrakban történik. Az ültetést palántázógéppel végzik, mely ugyanolyan típusú, mint a zöldpaprika palántázásánál használt gép. Mind a Kalocsai Fűszerpaprika Termesztő Rendszer, mind a Szegedi Fűszerpaprika Termesztő Rendszer gazdaságai túlnyomórészt a végleges helyre való vetést alkalmazták, hőkezelt vetőmaggal. Az ápolási munkák megegyeznek a hagyományos művelésmódú paprika munkáival, csak itt géppel végzik a talajporhanyítást, a gyomirtást és az öntözést. A gépi betakarítást megkönnyítik az erre alkalmas felálló termésű fajták. A paprikanemesítés egyik fő irányvonala az e célra alkalmas fajták nemesítése. A gépi 21 Magyar Néprajzi Lexikon IV. kötet. Szerk.: Ortutay Gyula. Budapest, 1977. 430. 89
