Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)
Farkas Gyöngyi: Plakátok a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban
figyelmeztetett a munka közben fogyasztott alkohol veszélyeire: „Ne igyál vezetés közben!”, „Munkaidő alatt szeszesital fogyasztása tilos!” A korszak plakátjai közvetett módon utaltak a mezőgazdaság munkaerőgondjaira is. Az egyéni gazdálkodás lehetőségeinek beszűkülése, majd az erőszakos kollektivizálás újrakezdése az ötvenes évek végén ugyanis a mezőgazdasági lakosság iparba áramlásának újabb hullámát indította el. Ez a jelenség a kollektivizálás befejezésével még jobban felerősödött. Amíg korábban a parasztcsalád minden tagja részt vett a családi gazdaság művelésében, innentől csak a családok egyes tagjai, többnyire a nők és az idősebb férfiak dolgoztak - és ők sem a régi szorgalommal - a „közösben”, míg a család mozgékonyabb, fiatalabb tagjai a jobban fizető ipari üzemekben kerestek munkát. A termelőszövetkezetek a kieső munkaerőt még sokáig nem tudták gépesítéssel pótolni. Érthető tehát a minél több fiatal munkaerő megnyerésére törekvő igyekezet. A parasztfiatalokat mezőgazdasági szakiskolákba csábító kampány mögött is ez a törekvés állt („Parasztfiatalok! Jelentkezzetek mezőgazdasági szakmunkás tanulónak!”). A propaganda hangsúlyos része volt a felnőttek tanulásra, önképzésre való ösztönzése is („Vegyünk részt a 3 éves mesterképző tanfolyamon!”, „Olvass többet! A mezőgazdasági szakkönyv és folyóirat segíti munkádat!”). A ötvenes és hatvanas évek mezőgazdasági témájú propagandaplakátjait néhány grafikus hozta létre. Közülük a legfoglalkoztatottabb Pál György (1906-1986) volt, aki a „szocreál” követelményeinek megfelelően dolgozott. Rajzait idilli falusi környezetbe helyezett idealizált parasztfigurák részletező ábrázolása és harsány színek kedvelése jellemezte. Az ötvenes évek egyéb plakátjai sem nagyon tértek el ettől az iránytól, így hasonló ábrázolási mód jellemezte a másik legfoglalkoztatottabb grafikus, Nyári János alkotásait is. Kochnét (Klopfer Erzsébetet) elsősorban növényvédelmi plakátok rajzolására kérték fel.7 A hatvanas évektől lassan megszűnt a „szocreál” stílus kötelező jellege, a plakátokon újra megjelentek az alkotók egyedi ötletei, a naturalisztikus ábrázolást pedig a stilizáltabb formák váltották fel (Zala Tibor: „Előzzük meg a baleseteket!”, Filó [Mihályfi Ernőné]: „Hibridkukorica”).8 Mit tudhatnak meg az érdeklődők a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban őrzött grafikus plakátokból a magyar mezőgazdaságról? Elsősorban kiadójuknak, a mindenkori agrárirányításnak a propagandatevékenységét dokumentálják a maguk sajátos módján. Egyrészt az agrártárca által fontosnak tartott témákat jelenítik meg, amelyekből következtetni lehet a mezőgazdaság akkori helyzetére, a gazdálkodás feltételrendszerére. Másrészt azokat a terveket, elképzeléseket, eszméket is elénk tárják, amelyekről mi, a több mint fél évszázad távlatából visszatekintők már tudjuk, hogy később megvalósíthatóak voltak-e, vagy illúziónak bizonyultak. 7 Egy szocreál stílusban készült plakát elemzését lásd: Bakos. 2007. 124-125. 8 Bakos. 2007.130-140. 29
