Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)
Kárpáti Elemérné: Textilgyűjtemény a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban
padlástereit gyűjteménytárakká kell kiképezni, hogy ott a muzeológiai értékű tárgyak elhelyezése a kulturális követelményeknek megfelelően történhessék.” A cél megfogalmazódott, a Textilgyűjteményt 1966-ban megalapították,53 de elhelyezésének körülményei még sokáig tisztázatlanok maradtak. Szóba került, hogy a X. kerületi Cserkesz utcába telepítik át a tárgyakat egy ideiglenesen bérelt raktárhelyiségbe. Egy 1967. január 19-én kelt javaslat a gótikus épületrész csonka tornyának első emeletén kívánta a gyűjteményt elhelyezni.54 Végül 1968-ban a román épületrész egyik átjáró folyosóját a mennyezetéig szekrényekkel látták el, és itt helyezték el az akkora már számos textiltárgyat tartalmazó gyűjteményt. A Mezőgazdasági Múzeum Textilgyűjteménye elsősorban a néprajz tárgykörébe sorolható textíliákból áll, amelynek tematikus mutatóját egy külön táblázatban közöljük.55 A gyűjteményt már az alapítástól kezdve a néprajzkutatói végzettséggel rendelkező Gulyásné Vajkai Zsófia kezelte és felügyelte. A Textilgyüjtemény fejlesztése, szakmai gondozása, majd az új, korszerű gyűjteménytár kialakítása és berendezése a 2000—2001. években is az ő nevéhez köthető. A múzeum munkatársai közül többen aktívan részt vettek a gyűjtemény gyarapításában. Dr. Knézy Judit Somogy megyéből hozott jelentős mennyiségű anyagot, mely részben a horvát nemzetiségű lakosság viseletét reprezentálja. Takáts Rózsa több mint 300 selyemtárgyat, dr. Szőllősy Gábor pásztorviseleteket valamint kalotaszegi női- és férfiruhákat gyűjtött. Korkes Zsuzsa a Pest megyei szlovák és német nemzetiség lakta falvak viseleti és háztartási textilanyagát gyűjtötte össze a közelmúltban. A legnagyobb koncepciózus gyűjtést az Agrártudományi Főosztály (ma: Gyűjteményi Főosztály) munkatársai végezték 1998-ban Nógrád megyében, dr. Nagy Ágota főosztályvezető irányításával. Ekkor Szandáról és Kétbodonyból több mint 120 tárgy került a gyűjteménybe, ami textíliák esetében különösen jelentős mennyiségű. Ennek az utóbbi gyűjtőútnak a következményeképpen nyomatékosan megmutatkozott az önálló gyűjteményi raktárhelyiség hiánya, mivel az 1968-ban kiépített szekrényekben az újonnan begyűjtött anyagot már nem lehetett elhelyezni. Ekkor fogalmazódott meg az igény egy korszerű gyűjteménytár kialakítására. A TEXTILGYÜJTEMÉNY A KORSZERŰ ELHELYEZÉS UTÁN (2001-2009) 1998-ban egy sikeres és látványos közös kiállítást rendezett a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum a jobbágyfelszabadítás 150. évfordulójának emlékére. Az egyik legnagyobb, de félreeső és két irányból is megközelíthető kiállítótérben a pozsonyi országgyűlés alsóházát építették fel a rendezők. Egy dokumentumfilmet is készítettek a jobbágyfelszabadítás időszakáról, melyet ebben a teremben, korhű díszletek között tekinthettek meg a látogatók. Ez volt a nagyterem ilyen célú utolsó szereplése, mert a kiállítás bezárása után kezdetét vette a nagy átalakítás. Ugyanis ez az épületrész adott helyet annak a nagyszabású gyűjteménytár-kialakításnak, amelynek befejezése után a múzeum két 53 P. Erményi Magdolna: A múzeum tárgygyűjtő tevékenysége. In: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 90 éve. Szerk.: Szabó Lóránd. Budapest, 1986, 90. 54 MD-IX. LTSZN Kovács Miklós anyagából. Kovács Miklósról: Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Budapest, 2002. 506. 55 Ld. 3. tábla. 156
