Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)

Kárpáti Elemérné: Textilgyűjtemény a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban

1933-ból származó átszervezési tervezetben.40 Ugyanez a tervezet felhívta a figyelmet arra is, hogy a népművészet és háziipar textíliáinak gyűjtésére és elhelyezésére nagyobb teret kellene biztosítania az intézménynek. Felvetését a következőkkel indokolta: a „...mezőgazdasági háziipar Magyarországon olyan előkelő helyet foglal el, hogy annak részletes és vonzó bemutatása csak emelné a múzeum értékét.” A selyemtenyésztési kiállítást viszont az akkori magyar viszonyokhoz képest „túlméretezettnek” ítélte, és „annak kihelyezése által nyert téren” a házinyúltenyésztés bemutatását javasolta.

Az olyan régóta szorgalmazott és 1934-ben kezdődött átalakításoknak sajnos áldozatul esett a lebontott kiállítások sok értékes műtárgya, közöttük számos textília is. Több mint 30 intézményhez kerültek tárgyak a múzeum gyűjteményeiből. Nehéz volna megállapítani, hogy a textilanyagot pontosan hova ajándékozták el, de a Földművelésügyi Minisztérium VII. Főosztályához sorolt Gyapjúminősítő Intézet és a szintén idetartozó Selyemtermelési Osztály is a kedvezményezettek között szerepelt (a Selyemtermelési Osztály 97 db tárggyal).41

1937 novemberében került sor arra az átadásra Badics József2 igazgató és Bartucz Lajos,43 a Néprajzi Múzeum igazgatója között, amelynek során a Mezőgazdasági Múzeum átadta44 a kiállításaiból kiemelt kubikos- és csikósmodellek teljes anyagát a Néprajzi Múzeumnak.45

Ekkor került tőlünk a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe 58 paraszti textília, melyet 1938/3402. törzskönyvi számon vételezett be Fél Edit, aki ott akkor még segédmuzeológusként dolgozott. Az átadott tárgyakat Fél Edit és Hofer Tamás 1962-től 1966-ig leltározták be a Néprajzi Múzeum textilgyűjteményébe. Egy debreceni cifraszűrt, mely az ekkori átadás során került a Néprajzi Múzeum tulajdonába, Gáborján Alice részletesen is ismertetett egyik művében.46

Az 1941—1944-ig vezetett Leltári Napló nem tartalmaz semmilyen említésre méltó bejegyzést a textiltárgyakkal kapcsolatban.

A Magyar Mezőgazdasági Múzeum történetével foglalkozó számos dolgozat mindegyike leírta azt a második világháborús pusztítást, mely tönkretette a múzeum épületét és a kiállításokat. Valószínű, hogy az átadások, elajándékozások és a kiállítások átrendezése után megmaradt textilanyag túlnyomó része is ennek esett áldozatul.

A háború után új nyilvántartási rend lépett életbe, és az 1953. évben megnyitott központi leltárkönyvben az előbbiekben ismertetett régi anyagból mindössze 24 darabot találunk „RMA” (régi múzeumi anyag) megjelöléssel.

A fentiek tanulságaként leszögezhetjük, hogy a Magyar Mezőgazdasági Múzeum gyűjtőkörétől soha nem állt távol a textíliák gyűjtése és bemutatása. Ennek okaként megemlíthetjük, hogy szigorúbb szakmai szempontokat is figyelembe véve, a textilanyag mindig egy növénytermesztési vagy állattenyésztési folyamat végső tér-40 MD-IX. AD 292/1933. sz. Tervezet (Átszervezésre).

41 MD-IX. 371/1936. Átszervezéssel kapcsolatos leltári ügyek.

42 Badics József (Budapest, 1900. febr. 20.-Budapest, 1945. máj. 5.) mezőgazdász, közgazdász, a mezőgazdasági tudományok doktora. 1937. ápr. 17-től haláláig a Magyar Mezőgazdasági Múzeum igazgatója. Vő. Magyar Agrártörténeti Életrajzok, Szerk.: Für Lajos, Pintér János. Budapest, 1987.77.

43 http://mek.niif.hu: Bartucz Lajos (Szegvár, 1885. ápr.l.-Budapest, 1966. jún. 3.) antropológus, egyetemi tanár, a biológiai tudományok doktora. 1926-tól a Néprajzi Múzeum antropológusa, 1935-1940 között megbízott igazgatója.

44 MD-IX. 503/1937., utóirata: 54/938.

45 Forrás: Néprajzi Múzeum, Nyilvántartási Osztály, törzsk. sz.: 1938/3402., leltári száma: 135767-135824.

46 Gáborján Alice: Cifraszűrök. In: A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 5. Budapest, 2000. 62.

154