Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)
Székelyhidy Iván: A magyar halászat múltja
Hajtóhalászat Eszközeivel a szegény halászok dolgoztak. A módszer és a szerszám függetleníthető volt a meder minőségétől, a vízi növényzet mennyiségétől, továbbá a sodrás erősségétől. A hajtóhalászat lényege, hogy a parti padmajos (alámosott part) részeken tartózkodó halat megriasztva a végén elkeskenyedő zsákba riasztják, ahonnan már nem tud visszafordulni. A hajtóhalászat legismertebb eszközei a farkasháló és a bokorháló. Készítésük egyszerű: kötni kell egy négyzet alakú léhést, majd a két szomszédos oldal összevarrása után egy elvékonyodó zsákot kapnak, amit a kávára és a nyélre szerelnek. Kiegészítő eszköze a zurbolófa, mely a hal megriasztására szolgál. (A zurbolórúd néha fatalpas, néhol pedig ócska bőrdarabok vannak rászögezve talpként.) A farkashálót, ami kisebb méretű, inkább sekélyebb, a bokorhálót mérsékelt vízmélység mellett használják.11 Használnak egyébként finomléhésű hálókat is, a hajtóhalászat gyakorlata szerint. A farkasháló használatához két személy szükséges. Az egyik a megfelelő helyen letartja a hálót, a másik pedig zurbolófával bekotor a padmajos részbe, valamint az akadok alá, közben zörgeti a vizet, ezzel igyekszik a hálóba riasztani a halat. Ha a hálóba került, a halász érzi annak rezdülését és gyorsan kiemeli a szerszámot.11 12 Hurokvető halászat Szintén a legősibb halászati módok közé tartozott. A hurok a vízfelszín alatt szinte mozdulatlanul lesben álló csukák fogására használt eszköz. Előállítása olcsó volt, kellett hozzá egy 2-3 méteres bot, és kb. 60-80 cm-es rugalmas zsinór (lószőr, drót, damil, citerahúr), mely kellően merev, de ugyanakkor rugalmas is. A bot végére felerősítették a huroknak való anyagot, úgy, hogy az legalább 20 cm átmérőjű legyen, melyet hirtelen rántással összezártak. A hurkos halászat ott volt eredményes, ahol a víz tiszta és vízinövénnyel csak részben benőtt.13 A csuka a víz felszíne alatt állt lesben. A halász, amikor meglátta, a hurkot a feje felől óvatosan ráhúzta, majd mikor a hurok a fején, illetve mellúszóján túl volt, akkor egy erőteljes mozdulattal a nyelet felrántotta, ekkor a hurok megszorult. Ezzel egyidejűleg a halat a partra kivetették. A szerszám komoly sérüléseket okozhatott, kettévághatta a megfogott halat (nagyobb súlyú hal esetén).14 Emelőhalászat Talán a legáltalánosabban használt szerszámok közé tartozik, és egyben a kishalászok és horgászok eszköze. Az emelőhalászati mód jellemzője, hogy többnyire egy négyzet alakú kávára erősítik a hálót, melyet fenékig a víz alá merítenek. Általában rövid várakozás után a hálót gyorsan felemelik, ennek következtében a háló fölött felúszó halak annak öblében fogva maradnak. Az emelőeszközöket inkább magasabb vízhőmérsékletnél használják, mikor a halak intenzívebben mozognak, továbbá ez a hálótípus akkor a leghatásosabb, mikor megkezdődik az áradás, a zajlás, vagy ahol betorkolások, limányok (visszaforgók) vannak, illetve a halak a parti sávban 11 Uo. 141-143. 12 Herman Ottó: i. m. 311. 13 Uo. 337-338. 14 Kiss Sándor: Hagyományos halászati eszközök. Budapest, 2004. 71. 115
