Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

GYŰJTEMÉNYEK - Szőllősy Gábor: A Képzőművészeti Gyűjtemény története

1940-es évek elején készültek. A különböző sertésfajták egy-egy tipikus kan, illetve koca egyedét ábrázoló, 6 darabból álló olajfestmény-sorozata feltehetően múzeumi megrendelésre készült, még a háború előtt. További négy olajképét, és hat akvarelljét 1967-ben vásárolta meg a múzeum, mintegy 130 darab vázlatával együtt. Gyűjteményünk egyik igen jelentős alkotója Benyovszky István (1898-1969), akinek több mint 100 darab képét őrizzük. Benyovszky Révész Imre tanítványa volt a budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1916 és 1922 között, majd a kecskeméti művésztelepen folytatta tanulmányait. 1924-től szerepelt kiállításokon. Az 1920-1930-as években az USA-ban, majd Párizsban és Zürichben volt tanulmányúton, ahol tárlatokat is rendezett. Jelentős volt illusztrátori tevékenysége is: többek között Györffy István A szilaj pásztorok című könyvének illusztrációit készítette. Gyűjteményünkben található képeinek legnagyobb része múzeumi megrendelésre készült 1953-ban, illetve 1956-ban a pásztorélet, valamint a lótenyésztési kiállításhoz. A magyar kocsitípusokat és fogatolási módokat bemutató akvarellsorozata mind néprajzi, mind lovas kultúrtörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségű. A második világháború idején a múzeum épületét több bombatalálat érte, ami a gyűjtemények anyagában is súlyos veszteségeket okozott. 1945 után az épületet több intézmény is meg akarta szerezni. A Tudományos Intézetek Munkaközösségének a múzeum felszámolásáról hozott határozata nyomán megkezdődött a berendezések, és muzeális tárgyak szétosztása más intézmények közt. A munkatársak egy részét is áthelyezték más intézményekbe. 1950-ben előkészületek történtek a múzeum átköltöztetésére az óbudai Schmidt-kastélyba.

12 A múzeum helyzetének rendeződése után, az 1950-es évek elején megkezdődött a muzeális anyag újraleltározása. A képzőművészeti anyag döntő többségét 1951 és 1956 között leltározták újra. Ezekben az években kezdődött el az a céltudatos gyűjteményfejlesztő munka, amelynek részeként az 1950-es évek közepétől az Országos Mezőgazdasági Kiállításon díjnyertes - elsősorban nagydíjas - tenyészállatokról Vastagh László (1902-1972) - folytatva az apja, ifj. Vastagh György által teremtett hagyományt - 1/4 méretű festett gipszszobrokat készített. így került a múzeum gyűjteményébe többek közt az 1950-es évek kiállításainak sztárja, a Buda nevű magyar szürke bika szobra, vagy a Debrecenváros Kozák nevű nóniusz mén - a későbbi Nonius D V. törzsmén - szobra. Ezzel egyidejűleg szobrok készültek a keresztezési céllal importált szarvasmarha fajták (kosztromai, jersey, dán vörös, charolais, angus, hereford stb.) egy-egy bika és tehén egyedéről is. A sorozat utolsó darabjai a szarvasmarha-tenyésztés szakosítását elrendelő 1972. és 1974. évi kormányhatározathoz kapcsolódnak.

13 Ez utóbbiak Takács Ödön munkái. Az 1960-as évek elején készült el a magyar mezőgazdaság nagy alakjait ábrázoló mellszobor-sorozat, amelynek bronzba öntött példányai a Vajdahunyadvár barokk épülete mellett, a parkban láthatók.

14 Az alkotóik - Vastagh László, Takács Ödön, Csúcs Ferenc (1905-1999) és Jobbágy László - a korszak jó nevű szobrászai voltak. Az 1970-es évek végén került a múzeum tulajdonába Emil Volkers (1831-1905) 26 darabból álló metszetsorozata, amely az európai lófajtáknak a 19. század második felében tenyésztett típusait ábrázolja, köztük néhány olyan parlagi típust, amely azóta teljesen kihalt. Ugyancsak az 1970-es években sikerült a gyűjtemény számá12 5. Szabó F.: A hatvanéves Mezőgazdasági Múzeum i. m. 100-101. 13 Az 1025/1972 (VII. 30) és az 1043/1974 (VII. 18) számú minisztertanácsi határozatok. 14 R Erményi M,: A múzeum tárgygyűjtő tevékenysége i. m. 92.