Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

GYŰJTEMÉNYEK - Szőllősy Gábor: A Képzőművészeti Gyűjtemény története

tás. Felbecsülhetetlen tenyésztéstörténeti jelentőséggel bír, hogy háromdimenziós, színhelyes ábrázolással rendelkezünk például a nóniusz fajtavonal alapító törzsménjeiről, a 19-20. század fordulójának legkiválóbb bábolnai arab törzsménjeiről, vagy a mezőhegyesi ménesbirtok Hunyadi nevű magyar szürke törzsbikájáról, és még hosszasan sorolhatnánk a kiválóbbnál kiválóbb tenyészállatok szobrait. Ezek az áílatportrék művészi értékükön túl elsőrendű fajtatörténeti dokumentumok is. Segítségükkel nyomon követhető az egyes fajták kialakulása, formálódása, a legfontosabb törzsmének tenyészhatása, a tenyészcél változása, és a divatirányzatok esetleges érvényesülése is. Gyűjteményünkben a művésznek több mint 180 darab festett gipsz állatszobrát őrizzük, ez azonban valamivel kevesebb egyedet jelent, mert a gipszszobrok sérülékenysége miatt jó néhány szoborból két példány készült. Az első világháború előtt és alatt további, nagy jelentőségű alkotásai kerültek a múzeum gyűjteményébe: 1913-ban a sárga lovakkal fogatolt négyes fogat szobra, melynek lovaiból egy-egy másodpéldányt is őrzünk, 1914-ben a Négyökrös szántás című szoborcsoport, amelynek ökreiből szintén van egy másodpéldány-sorozat. 1917-ben 15 különböző vadászkutyát ábrázoló szoborsorozata került a múzeum tulajdonába.

4 Nagyszámú, és agrártörténeti, valamint néprajzi szempontból egyaránt kiemelkedő jelentőségű alkotásokkal gazdagodott a gyűjtemény 1906-1907-ben az Ősfoglalkozások Osztály megalakításának eredményeként. Az Ősfoglalkozások című, 1907-ben megnyitott kiállításhoz a kiállítást rendező Herman Ottó Koszkol Jenőt (1868-1935), Matskássy Gyulát (1891-?),

5 valamint Vezényi Elemért (1879-1967) kérte fel az illusztrációk elkészítésére.

6 Az ekkor készült több mint 70 tusrajzot és akvarellt ma is a gyűjtemény megbecsült darabjai közt tartjuk számon. A második világháború után az „ősfoglalkozások" nagy, átfogó témáját több kisebb tematikai egységre bontva dolgozta fel a múzeum. A Pásztorélet néven megújult kiállításhoz 1952-1953-ban ismét Vezényi Elemér készített akvarelleket, több esetben újra feldolgozva az 1907-ben készült alkotásai témáját. Néha a kép kompozícióján sem változtatott. (Koszkol Jenő 1935-ben meghalt, Matskássy pedig 1927-től Berlinben élt.) Gyűjteményünk két, ma is a legreprezentatívabbak közé számító darabját, Vastagh Géza Párbaj, és Juszkó Béla A ciframénes itatása vihar előtt című képét 1908-ban vásárolta meg a múzeum.

7 Később mindkét művésznek több kitűnő alkotása került a múzeum tulajdonába. Vastagh Géza (1866-1919) Münchenben folytatta művészeti tanulmányait. Kiállításain főként állatképekkel jelentkezett. 1895-ben állami nagy aranyérmet kapott. Hagyatéki kiállítását 1920-ban rendezte meg a Műcsarnok. Gyűjteményünkben mintegy 30 alkotása található, melyek legnagyobb része különböző baromfiakat ábrázoló akvarell, illetve grafika. A képek 1913-ban készültek, és 1917-1918-ban kerültek a múzeum tulajdonába

8 a baromfitenyészési kiállítás 4 P. Erményi Magdolna; A múzeum tárgygyűjtő tevékenysége In: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 90 éve Szerk. Szabó Loránd. Bp. 1986. 69-103. 5 Matskássy Gyula itt nem részletezett életrajzi adataiért Marosi Eszter művészettörténésznek, a Magyar Színháztörténeti Intézet és Múzeum munkatársának tartozom köszönettel. 6 Vörös Éva: Herman Ottó tevékenysége a Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeumban. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, 1995-1997. 421-50. 421; Fejős Zoltán: Az ősfoglalkozások képei - Herman Ottó és a magyar őstörténet ábrázolása In: Ház és Ember 15 (2002) 185-204. 7 S. Szabó F.: A hatvanéves Mezőgazdasági Múzeum i. m. 67. 8 P. Erményi M.: A múzeum tárgygyűjtő tevékenysége i. m. 77.