Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

GYŰJTEMÉNYEK - Körösi Andrea: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Régészeti Állatcsontgyűjteménye

múzeum szerepének és új feladatkörének kiszélesítésére vonatkozó irányelveket, köztük azt, hogy „a múzeumnak gyűjtenie kell: (...) a hazánk állattenyésztésének fejlődését dokumentáló régészeti csontleleteket".

11 A tudományos munka kiszélesítése és elmélyítése végett a múzeum még 1962-ben önálló agrártörténeti osztályt hívott létre, a muzeológusok állományát kiegészítette többek között régész szakemberekkel. Elkezdődött egyes agrártörténeti témák tervszerű kutatása és feldolgozása.

12 Ennek keretében a múzeum 1963-ban

13 bekapcsolódott a régészeti ásatásokba, a háziállat-történeti vizsgálatokba, és megkezdte a régészeti állatcsontok gyűjtését. Az 1962. 06. 15-i ankéton előírták új gyűjteménytárak létrehozását úgy, hogy „a múzeum minden osztálya egy-egy önálló gyűjteménytári helyiséghez jusson. E célból a múzeum épületének padlástereit gyűjteménytárakká kell kiképezni, hogy ott a muzeológiai értékű tárgyak elhelyezése a kulturális követelményeknek megfelelően történjen."

14 Ennek eredményeként hozta létre Matolcsi János 1964-ben

15 a csonttárat, mely a mai napig az ún. Francia torony mellett, a Gödöllői homlokzat feletti padlástérben található. A fenti irányelveknek megfelelően innentől kezdve a gyűjtés két területen folyt. Egyrészt elkezdődött a régészeti feltárásokból származó állatcsontok gyűjtése és feldolgozása, másrészt ugyancsak ekkor, az 1960-as évek elején „az összehasonlító vizsgálatokhoz, statisztikai értékelésekhez szükséges recens állati csontok szisztematikus gyűjtése is. Az ekkor kialakított csonttár őrzi az egyes háziállatfajták, a kiemelkedő tenyészértékű egyedek, és a vadon élő állatok csontvázai, a biológiai és tenyésztési szempontból érdekesebb bőrök, és egyéb konzerválható állati részek (...) kerülnek megőrzésre"

16

. A gyűjtemény ennek alapján két részre bontható: az összehasonlító és a régészeti állatcsontgyűjteményre. A továbbiakban a két részt külön mutatom be. II. A GYŰJTEMÉNY JELENLEGI ÖSSZETÉTELE A gyűjtemény összetétele a gyűjteménykezelők, a gyűjteményben illetve a múzeumban dolgozó muzeológusok érdeklődési körét, kutatási területét tükrözi. A gyűjtés Matolcsi János idejében volt a legintenzívebb, 1983-ban bekövetkezett halála után jelentősen visszaesett. A gyűjtemény gyarapodása 1973-ban (5532 darab) és 1974ben (5314 darab) volt a legnagyobb. Kicsit kevesebb, de még mindig nagyon jelentős a gyarapodás 1965-ben (4743 darab) és 1972-ben (4331 darab). Ezekben az években a nagy darabszámhoz viszonylag kicsi leltári tételszám tartozik, ami azzal magyarázható, hogy egy-egy leltári tétel alá egész csontvázakat leltároztak be (3. táblázat). Erre az időszakra tehető az összehasonlító gyűjtemény kialakulása. 1983 és 1990 között a gyarapodás jelentősen visszaesett, míg 1991 és 1993 közötti években egyáltalán nincs leltári gyarapodás az állatcsontgyűjteményben. 1994 és 1998 között " Ankét, 1962. 76. A mezőgazdaság szocialista átszervezéséből adódó időszerű múzeumi feladatok 2. pontja alatt szerepel. Matolcsi János: Die aus der Sozialisierung der Landwirtschaft sich ergebenden musealen Aufgaben Neue Museumkunde Heft 1. 12 Matolcsi/.: Hét évtized i. m. 8.; Matolcsi J.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum i. m. 16. 13 Matolcsi}.: Hét évtized i. m. 8.; Matolcsi}.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum i. m. 17. 14 Ankét 1962. 83. A gyűjteménygyarapodás bekezdés alatt szerepel. 15 Matolcsi}.: Hét évtized i. m. 139. 16 Matolcsi}.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum i. m. 35.; P. Erményi M.: A múzeum tárgygyűjtő tevékenysége i. m. 89-90.