Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

GYŰJTEMÉNYEK - Takáts Rózsa: Az Agrártörténeti Iratok Gyűjteményének története

Az 1896 és 1908 közötti gyűjtés (országos múzeumi körlevelek, a gyarapítást segítő minisztériumi utasítások) A múzeum végleges épületének most ünnepelt felavatási centenáriuma alkalmat ad arra, hogy a legkorábbi ún. „múzeumi ajándékozási mozgalmat" kissé részletesebben feltérképezhessük, s emléket állíthassunk az adományozóknak, Ahogy 1898. január 20-án kelt felterjesztésében Bálás Árpád fogalmazott, „itt pénzértékben alig kifejezhető tárgyak gyűjtése vétetik célba, melyekhez birtokosaik kegyeletes érzelmekkel ragaszkodnak, s azoktól csak azon esetben hajlandók megválni, ha ezzel hazafias közérdeknek tehetnek szolgálatot." Tovább is számítottak az ajándékozókra, s a nyilatkozat nyomtatványát sokszorosították, mely szerint az adományozó „tulajdonát föltétlenül a múzeumra ruházza".

10 Ez eleinte a könyvtár anyagának megalapozását és növelését jelentette, de a korai tervezetekben és gyűjtési kérelmekben kitértek az okmányok fontosságára is. 1897-ben tették közzé a gyarapítás elősegítésére ekkor megfogalmazott „Kérelem" nyomtatványt, melyet később is több ízben körlevélként szétküldtek: „...kívánatos volna, hogy az ajándékozók figyelme régi okmányok, nyomtatványok, könyvek, füzetek, röpiratok, képek, térképek, érmek, emléktárgyak ... stb. felé fordíttatnék."

11 A múzeum 1902. évi, már a Kerepesi úti elhelyezkedés idején kiadott katalógusának utolsó lapjain szintén a múzeum „Kérés"-e olvasható: „A m. kir. mezőgazdasági múzeum gyűjteménytárgyainak legnagyobb része ajándékozás útján gyűlt össze. A fejlesztés és kiegészítés e módját a múzeum ezentúl sem nélkülözheti."

12 Bálás Árpád igazgató a minisztériumon keresztül is több ízben felkérte a intézményeket és a lakosságot, hogy a könyvek mellett „gazdaságilag értékes okmányokat, nyomtatványokat ajándékul engedjenek át kiállítási célra".

13 A korai dokumentum-adományokat a vegyes leltárkönyvbe való bevételezés után legtöbbször kiállításokban helyezték el. így a legtöbb irat a gazdaságtörténelmi osztályba került. Bizonyos okmányok, aprónyomtatványok, de még fényképalbumok is a könyvtár állományát gyarapították. Dr. Rodiczky Jenő 1897-ben összesen 22 könyvet és iratot ajándékozott a múzeumnak,

14 1899-ben pedig a földművelésügyi minisztériumon keresztül újabb 7 kötetet és 4 kéziratot.

15 A múzeum könyvtárába 1898 folyamán ajándékként érkezett könyvek jegyzékei (3 darab) szerint ugyancsak a könyvtár állományába került, cím szerint felsorolt 23 darab kézirat, 7 aprónyomtatvány és 1 térkép a báró Podmaniczky család ajándékaként.

16 10 MMgMA IX. 74/1898. ikt. sz. és IX. 867/1.1. sz. " Előzetes tájékoztató a Gazdasági Múzeumban. Bp. 1897. 12 A magyar kir. Mezőgazdasági Múzeum tájékoztató szak-katalógusa, Bp. 1902. 13 Knézy ].: Az adattár gyűjteményeinek története In: A Magyar mezőgazdasági Múzeum 90 éve. Szerk. Szabó Loránd, Bp., 1996. 155, ahol Bálás Árpád: A Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum. Köztelek, 1897. dec. 25. 1809-1811. ismertetésre hivatkozik. 14 MMgMA IX. 989,1005,1006/1897. ikt. sz. 15 MMgMA IX. 499/1899. ikt. sz. A könyvtár könyvei és a most ismertetett gyűjtemény dokumentumai között is máig több megtalálható, melyen „A m. kir. mezőgazdasági múzeumnak ajándékul adta" bélyegző lenyomata után Dr. Rodiczky Jenő neve szerepel. „III. 8304. Tiszttartók felmentése (Absolutionales, Copia. Apponyi Antal gr. uradalmának formuláréja). Latin és német nyelvű változat. 19. sz. eleje"; „III. 8305. Instructio Officiolatum N. Apponyensem Excellentissimi... Comitis Antonii de Apponyi concernens. 19. sz. eleje"; „III. 8372. Pozsonyi várkapitánysági uradalom. Tiszti utasítás, 1836. Kiad. Herczeg Pálffy". 16 MMgMA IX. 914/3. lelt. sz. Ezek a 18. század végéről, 19. század elejéről származó „kéziratok" nagy részben szőlő-, virág-, zöldség- és gyümölcstermesztéssel kapcsolatosak, de van közöttük 1819-1820-ból származó hagyatéki leltár is. A leltár a 26. fsz. alatt feltüntetve: „A Podmaniczky Anna Mária, Beleznayné, és Erzsébet Bojanovszkyné után maradt ősi jószágok conscriptiója, 1819 és 20 Esztendőről."