Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

KIÁLLÍTÁSTÖRTÉNET - Szatmári Sarolta: A lótenyésztés és a lósport bemutatása a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban

A lóversenyzés első komplex bemutatását ez a kiállítás hozta. Kincsem, a veretlen versenyló csontváza és emlékanyaga a kiállítás attrakciója volt. Az első magyar lóversenyt dioráma is bemutatta. A magyar lótenyésztés történetet ismertető kiállításrészt a lószerszámok, lóvontatású eszközök bemutatója zárja. A kiállítás második szintjét a színes diapozitívok adták a lascaux-i barlangtól Benyovszky István festményeiig. A harmadik szintet a terem középső részében megjelenő szoborkiállítás jelentette ifj. Vastagh György, Meggyesi Ferenc és Takács Ödön alkotásaiból. Ez a kiállítás volt az alapja az 1982-ben átrendezett lótenyésztési kiállításnak, melynek szakmai rendezője Székelyhidy Iván volt.

33 Installációját Bánkúti Albin tervezte. A kiállítás helye változatlanul a „lóterem" volt. Anyagának alapját a korábbi gyűjteményanyag jelentette, célkitűzése a ló evolúciójának, háziasításának, a lótenyésztés történetének, a magyar lótenyésztés korszakainak bemutatása, a lótenyésztéssel kapcsolatos mesterségek, a szamár, az öszvér és a ló művészi ábrázolásának ismertetése volt, valamint bemutatta a nagy tenyésztelepek emlékanyagát. A kiállításhoz felkért külső munkatársak Hámori Dezső nyugalmazott egyetemi tanár, és Fehér Dezső, a Magyar Lóverseny Vállalat igazgatója voltak, a dioráma készítéséhez pedig Ocsay [Ocsai] Károly szobrászművészt kérték fel. Újdonságot a következők jelentettek: a csikós felszerelése, öltözete, az állatgyógyászat és eszközei, a tenyésztői munka, törzskönyvezés, a kocsizás, a lósport emlékeinek ismertetése. Nagyobb szerepet kapott a lóversenyzés bemutatása és Kincsem összes emlékének, jelentőségének érzékeltetése. Új fejezetként jelentkezett a lóhoz kapcsolódó mesterségek - a szíjgyártó, a bognár, a kovács - szerszámainak, emlékeinek tálalása, valamint a „ló a művészetben" témakör, melyben szobrok, érmék, bélyegek, festmények illusztrálták a téma fontosságát. A kiállítás egészen 1998-ig tartott nyitva, azaz az egyik leghosszabban tartó állandó kiállítás volt e témakörben. A tartalmában gazdag kiállítás lebontását részben az installáció elöregedése, részben a megújult múzeumi feladatok miatti helyhiány indokolta. A lovas téma iránt országosan is érdeklődtek. A sümegi váristállóban 1970-től a múzeum gyűjteményének szép sallangos lószerszámaiból (24 darab) nyílt meg egy „Szerszámtörténeti kiállítás", amelyet 1979-ben újabb 36 darab tárggyal kibővítettek. Ezek főként Benyovszky-képek voltak. A kiállítást 1992-ben bontották le.

34 A Szilvásváradi Állami Gazdaságban 1969 decemberében, Szilvásvárad felszabadulásának 25. évfordulójára nyílt meg egy „lovaskiállítás" Balassa Ivánnak, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum megbízott főigazgató-helyettesének irányításával, Ernst József múzeumi csoportvezető és Barbarits Lajos nyugalmazott főigazgatóhelyettes, valamint Boreczky László művészeti vezető részvételével. A kiállításhoz kis vezető is készült. A kiállítás elsősorban a lipicai ló eredetével, történetével és hasznosításával foglalkozott a 16. századtól napjainkig. Kapcsolódtak hozzá a lótenyésztéshez elengedhetetlenül szükséges kovács-, kerék- és szíjgyártó műhelyek bemutatói, a spanyol magasiskola 10 figuráját ábrázoló rézmetszetek másolatai is.

35 Szilvásváradon a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság mezőgazdasági üzemében 1984-ben a Magyar Mezőgazdasági Múzeum rendezte meg „A lipicai ló 33 MMgMA IX. 1247 34 MMgMA IX. Nyilvántartási Osztály Iratai. 4. doboz. 20. irat. 35 MMgMA IX. Lovas kiállítás a Szilvásváradi Állami Gazdaságban. Szilvásvárad, 1971.1-15.