Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)
KIÁLLÍTÁSTÖRTÉNET - Oroszi Sándor: Az Erdészeti Gyűjtemény és az erdészeti kiállítások története
Róbert festőművész vezetésével a Budapest Grafikánál készült. Oroszi Sándor az országban először állította össze a magyar természetvédelem történetét, míg Kotlár Károly a jelentős védett objektumokat bemutató fényképek összegyűjtését végezte. Összességében azonban a lépcsőházi rész (a korábbi erdőhasználati terem) ilyen látványos, teret igénylő kiállításra nem bizonyult alkalmasnak. A múzeum újabb, ezúttal a földszinti gótikus termek díszfestését is érintő felújítása 1995-1996-ban zajlott le. A lebontott erdészeti és természetvédelmi kiállítások újrarendezésére az intézmény százéves fennállásának évében, 1996-ban került sor. Az erdészeti részben - továbbra is a gótikus nagyteremben - a biológiai téma kapott a korábbinál nagyobb szerepet. (A kiállítás címe ezért is Erdészet.) A rendező Oroszi Sándor ugyanis a körtermet is diorámának szánta, mivel a látogatók egyértelműen az erdő élővilágának bemutatását igényelték. Ráadásul a szintén ekkor megújuló természetvédelmi kiállítás {Természeti értékek, természetvédelem) - a múzeumi bolt kialakítása miatt - elvesztette a diarámák építésének lehetőségét. Ezért kellett gondoskodni az erdő élővilágának a korábbinál nagyobb téren történő megjelenítéséről. A belsőépítészeti tervezést ismét Kamarás Borbála végezte. Az alapkoncepció ezúttal a gótikus díszfestéssel is hangsúlyozott teremhez való igazodás volt. Kiállítástechnikailag a számítógépes (gyerek)programok megjelenése számított újdonságnak, továbbá a háromnyelvű (magyar, német és angol) feliratok megjelenése. A két kiállítás anyagi alapját először sikerült pályázattal, az erdészeti közcélú forrásból, illetve a Központi Környezetvédelmi Alapból biztosítani. Mindkét kiállításról (ugyanezekből a forrásokból) háromnyelvű vezető is készült. Sajnálatos módon a két témát összekötő körterem diorámája bizonyult mind a legkevésbé kidolgozottnak, mind a legsérülékenyebbnek. Az erdészethez tartozó reneszánsz termet jó egy évtizedig időszaki kiállításra használták. A legutolsó, a múzeum 100 évét bemutató tárlat után - a megmaradt installációs anyagra építve - a földszinten egységes, a természetes növényvilág hasznosítását, védelmét bemutató kiállítás összeállítására nyílt lehetőség. A növények országa az Erdészet és Természeti értékek, természetvédelem föld- és növényvilág-fejlődéstörténeti felvezetőjén túl a gyűjtögetéssel, illetve az erdészeti fogalmak szerinti erdei mellékhasználattal, például a gyantászással, a cserkéregtermeléssel foglalkozik. Az 1987ben Szabó László, Takáts Rózsa, Torma Andrea, Vajkai Zsófia közreműködésével, Oroszi Sándor rendezésében elkészült kiállításban olyan, korábban önálló múzeumi bemutatóban szereplő témák, mint a méhészet és a selyemhernyó-tenyésztés is helyet kapott. Az eligazodást szintén háromnyelvű feliratok segítik, de önálló, csak e részről szóló kiállításvezető füzet nem készült. Erdészeti témában az utolsó, a 2003. évi revízió alkalmával 762 tételszám alatt 9742 darab tárgyat találtak. Ezek hét nagyobb csoportba: az erdők biológiája, az erdőművelés, az erdőhasználat, az erdőrendezés, a famegmunkálás, a fatermékek, s végül az erdész felszerelése témakörbe sorolhatók. Látható, hogy az eredeti tárgyak részben a különböző preparátumokkal, részben pedig modellekkel, makettekkel együtt fordulnak elő. Ez tulajdonképpen történelmileg alakult így, mivel a speciális erdészeti modellek, makettek nem illettek a különgyűjteménybe. A madár-, tojás-, rovar-, hüllő-, kétéltű-preparátumok pedig az erdészeti gyűjteménytől szintén elválaszthatatlanok. Az elhelyezés - csaknem kivétel nélkül - a Katalin-toronyban kialakított erdészeti gyűjteménytárban történik. Ugyanakkor 151 tételszám alatt összesen 1015 tárgy az említett három kiállításban látható.
