Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Pálóczi Horváth András: Középkori települések környezettörténeti kutatása

Középkori települések környezettörténeti kutatása Beszámoló az OTKA támogatásával végzett paleoökológiai és történeti ökológiai kutatásokról' PÁLÓCZI HORVÁTH ANDRÁS A KUTATÁSI PROGRAM MEGTERVEZÉSE A történettudományt már régóta foglalkoztatja a történelmi folyamatok ökológiai okainak feltárása. Elsősorban a klímatörténeti kutatásokra épülnek azok a teóriák, amelyek az egyes történelmi korszakváltásokat, népmozgásokat éghajlati változásokkal hozzák kapcsolatba.

2 A XX. század második felében a régészettudomány egyik új ága, a környezeti régészet fejlesztette ki, illetőleg kezdte alkalmazni azokat a módszereket, amelyekkel az ember múltbeli természetes és mesterséges környezetének tárgyi forrásai feltárhatók, így az egyes régiók környezettörténeti rekonstrukciójához közvetlen adatok egész sora nyerhető. Az ember és környezet viszonyának, kölcsönhatásának vizsgálatához környezetrégészeti kutatások révén így elvben egyre bővülő, jelentős forrásanyag állhat rendelkezésre.

3 Magyarországon a középkor kutatásában az 1990-es években kezdődtek el az ökológiai szemléletet tükröző, a környezeti régészet módszereit következe1 Jelen tanulmány a T 025554. számú pályázat (1998-2002) összefoglaló jelentése alapján készült, a szöveg részben egyezik „A táj változásai a Kárpát-medencében - az épített környezet változásai" IV. tájtörténeti tudományos konferencián (Gödöllő, Szent István Egyetem, 2002. július 2-4.) elhangzott előadással. 2 A XIX. században és a XX. század első felében elterjedt környezetelméletek (környezeti determinizmus, posszibilizmus, ökológiai fixizmus) egymással szemben álló történeti magyarázataik ellenére általában nem számoltak jelentős éghajlati és ökológiai változásokkal a történeti korokban. A negyedkor utolsó szakaszának pollenanalízisre, dendrokronológiára, varv-kronológiára stb. épülő klíma történeti kutatásai viszont rávilágítottak, hogy a holocénben is voltak jelentős éghajlati ingadozások. (RÁCZ L. 1993. 67-68.; R. VÁRKONYI Á. 1998. 57-58.) A nagyobb földrajzi térségekre és övezetekre vonatkozó, általánosító megállapítások mellett igen fontosnak tartjuk a környezeti régészet által kimunkált és használt módszert, amikor egy-egy topográfiai hely vagy mikrorégió vizsgálatát a helyszínen nyert vizsgálati anyagból végzik. (RENFREW, C.-BAHN, P. 1999. 217, 240.) Ezzel térben és időben pontosan meghatározott, tehát helyhez kötött és kronológiailag jól behatárolt alapadatok nyerhetők a történeti kutatás számára is. Példaként említjük a Kárpát-medence egyik üledékgyújtő medencéjének, a keleméri Kis Mohos-tónak a paleoökológiai vizsgálatát, amely az elmúlt 15 000 évre rekonstruálja ember és környezet kapcsolatát: SÜMEGI P. 1998a. 3 A környezeti régészet módszereiről és a középkor kutatásában való alkalmazási lehetőségeiről: PÁLÓCZI HORVÁTH A. 1993.; PÁLÓCZI HORVÁTH A. 2000a. A környezetrégészettel foglalkozó széles körű szakirodalomból magyar nyelven is hozzáférhető: RENFREW, C.-BAHN, P. 1999. 211-252.