Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Zachar József: Császári hadimúlttal Rákóczi seregei élén

kozást, akkor a fejedelem azonnal megtette generálisává. 1705-ben lett altábornagy, 1707-ben előbb lovassági tábornok, majd még az évben tábornagy. A császári állandó hadseregben az eggyel alacsonyabb tábornoki rangú méltóság kettévált. A két akkor létező fegyvernemnek megfelelően a lovasságnál a lovassági tábornok, míg a gyalogságnál a táborszernagyi következett. 1704-ben és 1707-ben epizód jelleggel a Rákóczi-szabadságharc hadserege élén is megjelent a lovassági tábornoki (equitatus generalis vagy generalis cavalleriae) rang, míg a táborszernagyi vagy annak megfelelő gyalogsági tábornoki nem. Később ez a lovassági tábornoki rang is eltűnt. így Esterházy Antal 1705. szeptember 23-án lett generalis cavalleriae és 1706. június 28-án már tábornagy. Hozzá hasonlóan szintén 1705 folyamán nevezte ki a fejedelem lovassági tábornokká id. Barkóczy Ferencet, akit viszont csak 1707. június 25-ével tett meg tábornaggyá. Velük szemben Pekry Lőrinc csak 1707. január 20-án szerepel equitatus generálisként, ám már 1707. május 20-án ő is tábornagy lett.

30 A francia uralkodónak a fejedelemhez küldött megbízottján, Pierre Puchot marquis des Alleurs altábornagyon kívül, akit e rangjában megerősített,

31 e magas méltóságot (akkori megnevezéseivel: mezei marsall locumtenense, campi marschallus locumtenens, Feldmarschall-Leutnant) csak két magyar nyerte el II. Rákóczi Ferenctől. Csáky Mihály gróf (1676-1757) császári szolgálatú katonáskodásáról máig nincs ismeretünk, de 1703 karácsonyán, Szepesvár kapitulációjakor csatlakozott a szabadságküzdelemhez. A fejedelem 1704-ben azonnal brigadérossá, a következő évben generálissá, végül 1709-ben altábornaggyá nevezte ki. Esterházy Dániel gróf (1665 k.-1714) azonban már 1685-től császári hadiszolgálatban állt, 1687-ben lett alezredes, 1691-ben nevezték ki ezredessé, és nyerte el királyától a báróit felváltó grófi méltóságot.

32 1704 februárjában, csatlakozásakor, II. Rákóczi Ferenc azonnal generálisként vette át, a következő évben pedig altábornaggyá léptette elő. A különböző megnevezésű tábornoki méltóságba (generális főstrázsamester, generalis vigiliarum praeefectus, General-Feldwachtmeister, egyszerűsítve: generális) a rövid ideig csak 1710-ben szolgáló lengyel Jan Grudzinskin

33 túl II. Rákóczi Ferenc összesen 20 vagy 21 magyar harcostársát nevezte ki. A bizonytalanságot Török András (1668-1723) udvari vicemarsall és substitus jász-kun kapitány e csoportba való besorolása okozza, vagyis az a kérdés, valóságos tábornoknak tekinthető-e e méltóságai alapján? Ez a kérdés még nem el30 Erre a közbülső tábornoki rangra, illetve az ebbe történt kinevezésekre, amely mindeddig elkerülte a kutatás figyelmét, beleértve Thalyt és Heckenast is, saját forrásfeltárása alapján Mészáros Kálmán hívta fel a figyelmet rendkívül tanulságos tanulmányában: Tábornoki és törzstiszti kinevezések a Rákóczi-szabadságharcban. Hadtörténelmi Közlemények, 2001/2-3. 303-360. o. E vonatkozásban 1. főleg 346. o. 31 Vele idegenként tudatosan nem foglalkozunk, bár megfontolásra érdemes Mészáros Kálmán okfejtése Heckenast Gusztáv kihagyásával kapcsolatosan, hogy mégis a fejedelmi hadvezetéshez tartozott. Turul, 93. o. 12 KA, HKR, Bstg. Nr. 2326 33 Vele számolt Thaly a tábornokok között, míg Heckenast idegenként érkezettként elhagyta. Magunk ebben a dolgozatban csak a magyarokra irányítjuk figyelmünket.