Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Zachar József: Császári hadimúlttal Rákóczi seregei élén
Császári hadimúlttal Rákóczi seregei élén 1 ZACHAR JÓZSEF Ady Endre, a zseniális költőnagyság A kuruc halála című költeményében mély beleérzéssel a Habsburg-ellenes magyar szabadságküzdelmek korszellemét így jellemezte: „Ha labanc lesz a kuruc, / Hogy tud mosolyogni magában, / így szól: kuruc a karom, / Hát hadd legyen labanc a lábam." Ám ugyanígy, ugyanilyen természetesen ennek fordítottja is igaz volt, a labanc lábú magyart odasodorhatta sorsa, hogy karját a kuruc ügyért lendítse magasba. A kutatótörténészek számára jól ismert e korabeli jelenség volt a csak az utókor által mereven egymással szembeállított két tábor közti átjárás. Különösen nagy számban nyilvánult meg ez a nyolc esztendőn át vívott Rákóczi-szabadságharc idején. Ez ugyanis olyan körülmények között folyt, hogy Európa szinte egész területét ismét háborúk zaja verte fel. Már 1700 óta vívták a baltikumi térség hegemóniájáért harcukat a nagy északi háborúban a magyar határtól északabbra az ottani hatalmak. Ugyanakkor, ettől teljesen függetlenül, az Oszmán Birodalom ellen 1683 óta folytatott nagy felszabadító háborúnak az 1699-es karlócai békekötéssel történt lezárultát követően szinte másnap, egyelőre még hadüzenetek nélkül, 1701-ben megindult a nagy nyugat-európai koalíciós összecsapás a Habsburg és a Bourbon uralkodóház közt a megüresedett spanyol trón öröklése ürügyén a nyugat-európai főhatalomért. E háborúban való alkalmazásra az egyre nagyobb létszámú császári állandó hadseregben a bécsi udvar egyre nagyobb számban számított a magyar királyságbeli felségterületeken szabadon toborzottakra is. Míg korábban, főleg a török ellen, de a megelőző franciaellenes nyugati harcokban is jól bevált magyar könnyűcsapatok harcosainak nem volt alternatívája, ezúttal a szabadságharcban való részvállalás is adottá vált. Mivel II. Rákóczi Ferenc seregei az első években egyre csak növekedtek, és a bécsi források szerint is elérték, sőt meghaladták a hatvanezres nagyságrendet, joggal merült fel a kérdés, hogy közülük hányan, milyen arányban rendelkeztek császári hadimúlttal. Másként megfogalmazva a kérdést, felvethető, mennyiben jelentett a magyarországi Részlet egy készülő nagyobb tanulmányból.
