Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Kríza Ildikó: Kossuth-mítosz a hazai és a környező népek folklórjában

hősformálás népi módját mutatja be.

47 A folklór általános igénye a polarizálás, a hősök jó, illetve rossz tulajdonságainak felnagyítása. A népi romantikára jellemző hősábrázolás alakulásában szerepet játszottak a szabadságharcot megelőző idők írásos sajtóközlései, aprónyomtatványok, valamint a korábbi eredetű, szájhagyományban megőrzött sztereotípiák.

48 Vannak hőstípusok, amelyek a reformáció, felvilágosodás kori, reformkori műveltségnek is részei, tehát a szabadságharcot megelőzően is éltek az irodalomban, közműveltségben, például a nagy erejű hősök (Ilosvai, Dugonics és Arany Toldija); a visszatérő hős Szent László, Csaba királyfi, Mátyás király stb. A hőssé válásnak több változata kísérhető nyomon konkrétan, és a helyi hősök meg az országos hírnevűek köre világosan szétválasztható. A hősalkotás esetében nem hagyható figyelmen kívül a felvilágosodás kori, reformkori irodalom. A Damjanich nevét idéző mondákban a legyőzhetetlen hősről, a nagy erejű hősről, a veszélyhelyzetben nyugodtnak maradó hősről hallunk életszerű történeteket. E tekintetben párhuzamokat kínál az irodalom. így látta Dugonics András az elfelejtett Toldit, és így mutatta be Arany János is az ő Toldiját. A népköltészetben Erős János (AT 451 mesetípus) jelleme hasonlít Damjanichhoz.

49 Mindez sohasem egy egyszerű újramondás, a nevek kicserélése, hanem egy új hős megjelenítése. A jó előadó újjáalkotta a görög mítoszokban, középkori eposzokban, hősénekekben, történeti énekekben fellelhető erős, bátor hősről ismert hagyományt, és az adott helyhez és alkalomhoz illesztette, egyszerűsítette vagy nagyította a történteket. Nehéz bizonyítani, hogy a reformkorban divatossá lett történeti irodalom mennyire befolyásolta a szabadságharc folklórját, de a hazáért, a szabadságért küzdő katonákat együtt említették a honfoglalókkal, harcos szentekkel. A Kossuth iránti tisztelet ebből a hősalkotási készségből ered. Akkor, amikor a szabadságharc eseményei zajlottak, a mítoszképzés még sajátja volt az élő szájhagyománynak. A korabeli énekek és mondák szerzői a történelmi műveltségüket használták új szerzeményeik hatásosságára. Az irodalomban hősepikai igénnyel megrajzolt történeti hősöknek csak egy-egy jellemzője került át a szabadságharc folklórjába. Miként Szent László sírjából felkelve megmentette a vesztésre álló csapatokat, úgy Kossuth Lajosról is elmondták, hogy váratlanul, hirtelen ott termett, ahol baj volt, és buzdító szavaival győzelemre segítette népét. Az isaszegi csata sikerei, a gödöllői táborozás Kossuthot ebben a szerepben mutatja be. A reformkorban idealizált történelmi személyekhez hasonlították a kortársi harcosokat a 1848-49-ben kiadott ponyvák, hogy nagyságukat, rendkívüli szerepüket érzékeltessék. Rákóczihoz, Mátyás királyhoz, Attilához viszonyították 47 MELETYINSZKIJ, Jelazar M.: Az epikus költészet. In Folclorislica. 1. (szerk. VOIGT Vilmos) Bp. 1971. 14-15. 4

" A hőstípusok alakulását a történeti mondákban visszatérő sztereotípiák jellemzik. FERENCZI Imre: Történelem, szájhagyomány, mondahagyomány (Egy magyar népmondakör történelmi és társadalmi összefüggése) Ethnographia 1966. 60-67. '" KRÍZA Ildikó: Hősök és mítoszok a szabadságharc után. In CSÉVE Anna (szerk.) A forradalom után. Petőfi Irodalmi Múzeum. Bp. 2001. 135-146.