Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Kríza Ildikó: Kossuth-mítosz a hazai és a környező népek folklórjában

legnépszerűbb nóta, zene a Rákóczi-induló volt. Többféle szöveggel énekelték. Előadását a katonazenekarok variálták. A világosi fegyverletétel után a sorrend megváltozott, a Kossuth-nóta éneklése lett szimbólumértékű, és háttérbe szorította a Rákóczi-indulót, Klapka-harsantót. Legendák születtek a Kossuthnótáról, a nóta keletkezéséről, és vidékenként különböző módon adták elő. Azért lehetett legenda tárgya, mert valóban ma sem tudjuk, mikor keletkezett, ki írta, hogyan hangzott igazából. Mai napig négy különböző dallamtípussal, rengeteg változattal éneklik, a szövegek még ennél is változatosabbak, akad még Kossuth-csúfoló is.

36 Az is igaz, hogy ekkor került Kossuth neve helyébe a jóságos császárként propagált Ferenc József neve, sőt a Kossuth-nótát császárt dicsőítő énekké alakították: „Beállottam katonának Ferenc Jóska táborába Tíz esztendő nem a világ őt szolgálja ország-világ Éljen a haza."

37 A dicső koronázási szertartás után, a kiegyezést követő évtizedekben alábbhagyott a császárellenesség, és a századfordulóra sokan elfelejtkeztek a Habsburg-ellenes csatákról, a véres megtorlásról, és a császár neve az idealizált, szeretett uralkodót idézte a dalokban, mondákban, ami jól megfért a szabadságharcra emlékezéssel. A Kossuth-dalok terjesztésében szerepe volt az I. világháború utáni éneklési divatnak. A két háború közti időszakot tekintve a katonaság kötelező közös éneklésén túl méltányolni kell a munkásdalárdák szerepét, az iskolák és falusi énekkarok repertoárját. Ezen az úton, az ő közreműködésükkel tovább idealizálódott a szabadságharc költészete vagy annak tartott hagyomány. A száz év múltán megtalált gazdag dallamkincs a népdaléneklés iránti elkötelezett értelmiségi törekvések eredményét is magán viseli. A dualizmus korában tipikus monda- és dalköltészet kötődött a szabadságharchoz, függetlenül vagy legalább eltávolodva az eredeti forrásoktól. Jól megfigyelhető ez a centenáriumi év előtt folytatott gyűjtésekben. 1948 után, a fordulat évét követően a vidékre járó agitátorok nyitott autón utazva országszerte kötelezően harsogták a szabadságot, győzelmet hirdető 48-as dalokat, magyarságtudatot terjesztő énekeket, köztünk olyant, amely már a keletkezés pillanatában sem volt 48-as.

38 *TARI L. 1998. i. m. 23-46. ORTUTAY Gyula: Kossuth Lajos a magyar nép hagyományaiban. Ethnographia, 1952. 263-307. UJVÁRY Zoltán: Kossuth Lajos a népdalokban. In Miscellanea (szerk. UJVÁRY Zoltán) I. Debrecen, 1995. 93-108. 57 TARI L. 1998. i. m. 28 18 A Gábor Áron rézágyúja... kezdetű dalt a falujárók 1950-ben a honvédelmi miniszter dicsőségére Farkas Mihály nevével énekelték.