Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Kríza Ildikó: Kossuth-mítosz a hazai és a környező népek folklórjában

mány. Jelentős személyek, témák 150 évvel ezelőtti értékét a folklór alapján nehéz megítélni. Megannyi részletkérdés és a hagyomány kapcsolata további kutatásra vár. Hasonlóképp nehéz megválaszolni, miért lett az egyik vers vagy monda népszerű, és a másik miért hullott ki az emlékezetből.

30 A szabadságharc idején született versekben megénekelt hősök száma igen nagy, ennek ismeretében a Kossuth-mítosz realitása időeltolódást mutat, és a mára kialakult felszínes közhelyek mögött meghúzódó összetett valóság konfrontálódása adhat választ a folklór és a valóság ellentmondására. Az ország nagy területét érintő harcok, egyéb események és a még nagyobb területről verbuválódott katonaság élményanyaga két-három generáció távlatában átalakult. Azok, akik terjesztették és formálták a népköltészetet, hitelesebbnek tűnhettek, ha egy híres ember nevével mesélték el az összes mondanivalót, mint ha a részletekben elvesznek vagy a tényleges történéseket idézik. A mítoszteremtés Kossuth életében tudott, ismert tény volt. Erre jó példa a kápolnai csatában a hősök felett mondott ima terjesztése. Tudta Kossuth is, hogy térdeplő alakjával a címlapon, ponyvákon tették közzé az ő szájába adva az imát, amit soha el nem mondott. A kialakult mítoszt módja lett volna cáfolni, de öregkorában is elhatárolódott ettől. Valószínűen a Kossuth-mítosz alakulásához az ő viselkedése is hozzájárult. A szabadságharcról és ezzel együtt a Kossuthról szóló folklór terjedésében a kiadványokon kívül a katonaság játszott jelentős szerepet. A kényszerű, évekig tartó szolgálat, az otthontól való távolság, a hosszú idejű együttélés eredménye volt a közös éneklés, mesélés, anekdotázás. Az ismételt előadás fenntartotta, megerősítette a hagyományt, továbbá a variálódáshoz is alkalmat teremtett. Hazatérve falujukban ők adták elő a „leghitelesebb" Kossuth-történeteket. A szájhagyomány fennmaradásához ez a lehetőség is hozzájárult, és tovább erősítette a magyar szabadságharc folklórját a 48 utáni emberöltők idején. Ennek kapcsán felvetődik a kérdés, hogy a múlt századi európai forradalmak és szabadságharcok közül miért nálunk a legjelentősebb az eseményekhez köthető folklór. Sokan feltették a kérdést, hogy mi az oka, hogy magyar nyelven oly sok monda, ének keletkezett a helyi eseményekről, ismert hősökről.

31 Annyi bizonyos, hogy nem egyenlő mértékben őrizte meg az európai népköltészet a különböző országokban lezajlott szabadságharc történéseit és hőseinek nevét.

32 Magyarországon a 48-as forradalom és szabadságharc abban a 30 POGÁNY Péter: A magyar ponyva tüköré. Bp. 1978. POGÁNY Péter: Riadj magyar! Bp. 1983. Az ő szövegválogatása mutatja, hogy az egykor népszerű, ismételten kiadott, vásárokon elénekelt, bemutatott, olvasókörökben felolvasott, vándor énekesek, históriások révén terjesztett alkotások többsége nem került be a szájhagyományba, és a folklór tudatos gyűjtése idején a szakemberek érdeklődését sem keltette fel. " A német történeti folklorisztikáról szólva Hernann Strobach rövid áttekintést ad az 1848/49-es események német folklórjáról, és a magyarhoz hasonló alkotásokról nem tud. Vö. H. STROBACH: Geschichte der deutschen Volksdichtung. Berlin, 1981. 97-106. 3! A téma ikonográfiái megközelítéséről ad áttekintést Angela IWITZKI: Europäische Freihetskämpfe. Das merkwürdige Jahr 1848. Eine neue Bildezeitung von Gustav Kühn in Neuruppin. Berlin, 1994.