Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Takáts Rózsa: A céhes kézműipar forrásai a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban I. Pecsétnyomók

a patkolókovács, a kerékgyártó, az asztalos és az ácsmesterség jelképpé általánosuk eszközei, termékei, a boglárpajzson a kádáripar jelvényei láthatók. Ez az egyetlen emlék a vegyes céhről.

103 (37. ábra) Kelmefestő - molnár - kötélverő - ács - lakatos - asztalos 63.290.1. Tiszafüredi vegyes céh pecsétnyomója (festő, molnár, kötélverő, ács, lakatos, asztalos). 1853, Tiszafüred (Heves-Külső-Szolnok vm.). Anyaga: bronz (öntött), fa. A lap átm. 34 mm, vastagsága 4 mm. A 20 mm magas talp függőleges recézéssel cizellált gyűrűben végződik. Innen csatlakozik a 14 mm vastag, bádogból készült, forrasztott szorítógyűrűbe, amely a csaknem gömbölyű, esztergált keményfa nyelet rögzíti. Ossz. magasság: 68 mm. Felirata: „FEST • MOL • KÖT • ATS • LAK • ASZT • T : FÜRED • 1853" A hét (hat egyenlő és egy nagyobb) körcikkre bontott nyomólapon a feliratok alatt az illető szakmák eszközei, termékei. A gyalu, derékszögmérő, körző az asztalos eszközei. A két keresztbe fektetett kulcs a lakatos legfőbb terméke. Az ácsbárd, ácsszekerce, keresztfejsze, derékszög az ácsmesterség leggyakoribb jelképpé vált szerszámai. A kötélverőszakma legelterjedtebb nemzetközi mesterjelvénye: egy függőlegesen álló, gereblye alakú száltartófát két X alakban keresztbe tett, hajlított hajtókarban végződő tekerő keresztez. A hajtókarok egyike a kötélsodrás ősi szerszáma, a horgasfa (melyet később kiszorított a fonókerék, de a céhjelvényekben megmaradt), a másik a kallantyú, mely Antal-kereszt végződésű, és a fonalakból összesodort zsinórok, az ún. pászmák kötéllé sodrására szolgált.

104 A malomkerék - a molnár; a festékesüst, rajta keresztfa, melyről a fonalat lógatták a kádba

105 - a kelmefestő jelképei. A legnagyobb körcikkben, ahol a helynév és az évszám olvasható, a koronás magyar államcímer foglal helyet. A céh 1841-es, V. Ferdinánd által adományozott privilégiumát és fennmaradt iratait a tiszafüredi múzeum őrzi, története ezek alapján ipartársulássá szerveződésének idején is követhető, egészen 1886-ig. 1841-ben, amikor privilégiumukat nyerték, még a kovácsmesterség is a vegyes céh egyik szakmája volt.

106 A Céhkataszterben a fentitől eltérő leltári számmal szerepel.

107 (38. ábra) m Céhkataszter, Adathiányosok között felvéve, 1. köt. 62. p. m NAGYBÁKAY, 1995, 88. p. m BOGDÁN, 1984,147. p. 1U6 OL A. 39.1841 - N. 17831,17807. Céhiratok -TROSTOVSZKY, 1996. 179. p. ,u7 Céhkataszter 2. köt. 246. p.