Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Takáts Rózsa: A céhes kézműipar forrásai a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban I. Pecsétnyomók

Felirata: „SIGIL • DES • ER • HANT : W • SCHU • M • ME : FEDWAR" A pecsét heraldikai szempontból igényes nyomólapját keskeny levélkoszorú veszi körül. A körirat a fent középen lebegő, ötágú koronáig tart. A mesterséget egy kerek talpú címerpajzsban ábrázolt magas szárú, visszahajtott szélű lovaglócsizma jeleníti meg. A csizmán a csillagos sarkantyú is jól kivehető. A pajzs két oldalán egy-egy pálmalevél fut föl, mindkettő tövéből még egy-egy virágos inda is követi a pajzs szélét. A címerpajzs fölött kiterjesztett karokkal a délnémet vidékeken különösen tisztelt Erhardus alakja jelenik meg, püspöki ornátusban, kereszttel a mellén, püspöksüveggel. Egyik kezében pásztorbotot, a másik kezében háromágú virágot tart. A védszent alakjától jobbra és balra kettéosztva olvasható az évszám: 17 - 78. A pecsétnyomó erős nyugati hatást tükröz, mind a csizmaformát, mind a védszent ábrázolását illetően. A tolnai, 1766-ban privilégiumot nyert vargacéh pecsétjén is az emblémás címerpajzs fölött Erhardus püspök képe jelenik meg.

81 (29. ábra) A vargamesterség a szőrtelenített bőr kikészítésével és lábbelivé feldolgozásával foglalkozott. A tímár csupán a bőr kikészítésére szakosodott iparos. A két szakma sokáig összemosódott és átfedte egymást (főként kisebb helyeken: cserzővarga), s ezért a vargák pecsétnyomóin a tímárszakma jelképei is előfordulnak. A Céhkataszterben

82 mint tímárcéh szerepel, tiszaföldvári illetőséggel, s egyben ez az egyetlen céhes emlék ezzel a helymeghatározással. Dunaföldvárnál azonban a kataszterben több varga-, illetőleg csizmadia-céhemlék is található,

83 melyek között 1703-as a csizmadia (alapítás 1695), 1770-es alapítású a magyar varga, illetőleg 1778-as privilégiummal (is) rendelkező varga- (cipész-) céh. Forrásaik őrzőhelyéül részben a székesfehérvári Szent István Király Múzeumot, részben a Magyar Országos Levéltár két nagy céhes irategyüttesét adják meg.

84 Csizmadia 64.217.1. Csizmadia céhmester pecsétnyomója. H. n., év n. (1760 körül). Anyaga: bronz (egybeöntött). A lap átm.: 22x26 mm. A talp a 11 mm magasságban kezdődő gyűrűig lágy ívben szélesedik. A domború, 5 mm széles gyűrűt követő pecsétnyél letört. Ossz. magasság 18 mm. A vargák mesterségétől a 15. században különült el a csizmadiaszakma, amely a XVI. században céhesedett, s a legnépesebb iparággá vált Magyarországon. Több mint 300 önálló céh létezett, s egy-egy céhen belül is sokszor több száz mester dolgozott. Ez az ipar a legmagyarabb mesterségnek számított. Általában magyar nyelvű dokumentumaik, tárgyaik a legnagyobb számban maradtak fenn az országban. " Céhkataszter 2. köt. 194. p. - Említi NAGYBÁKAY, 1995, 58-60. p. 82 Céhkataszter 2. köt. 253. p. 83 Céhkataszter 2. köt. 187-188. p. 84 OL. C 25. Acta mechanica és A. 74. Liber coehalium. In Céhiratok - TROSTOVSZKY 53., 56., 390. p.