Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Kríza Ildikó: Kossuth-mítosz a hazai és a környező népek folklórjában

nincs okunk kétségbe vonni, de folklórváltozatát nem ismerjük.

7 A Magyar Újság 1868-ban közzétette a népszerűnek tartott műdalt: „Jön Kossuth, jön Kossuth, / Jön Kossuth, jön, / Jön Kossuth, jön Kossuth, / Jön Kossuth, jön" kezdettel, amelyben Kossuth francia, angol, török sereg élén hű tábornokaival visszatér a haza felszabadítására.

8 Az Önkényuralom után, az új generációk születésével a Kossuth-kultusz recepciója nem halványodott, hanem változó intenzitással kapott új erőre. A mítosz megjelenése a kiegyezés után határozottabbá vált, mivel a 48-as célok új köntösben jelentkeztek. Az önkényuralom szorításának csökkenésével a róla szóló irodalom is segítette a folklór terjedését.

9 Számos helyi kezdeményezés mellett honvédkörök, -egyletek alakultak, ahol a folklórnak megkülönböztetett szerepe lett. A Kossuth-képekkel, 48-as témájú nyomatokkal díszített lakások a polgárosodó falusi, városi otthonokban politikai állásfoglalást hirdettek. A millennium körüli években és Kossuth temetését követően népszerűsítő könyvek, tankönyvek hirdették dicső tetteit, alakjának nagyszerűségét, regények, drámák születtek e témakörben, amelyek hatását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a történelemírást is befolyásolta.

10 A hosszú emigrációs évek, a nagy visszhangot kiváltott amerikai út, a kiegyezés utáni képviselő-választás, a „Ceglédi Százak" utazásai és más hazai történelmi események időről időre lehetőséget adtak a nevéhez kapcsolódó hagyomány megerősödéséhez. Kossuth Lajos, a történelmi személyiség folklórhőssé vált, akinek nagyságát csodás születése, tetteinek különlegessége és visszatérő, népét megsegítő képessége és egyéb toposz jellemez.

11 A KOSSUTH-MÍTOSZ FŐBB TÉNYEZŐI A MAGYAR FOLKLÓRBAN A Kossuth-mítosz alakulásának részletei, az alkotások terjedése és évszázados divata máig sem ismert kellőképpen, bár a szakemberek jelentős eredményeket hoztak felszínre.

12 Valószínű, hogy a mítoszt a nagy hatású szuggesztív egyéni7 Krasznai a kedvelt dalokat nótás füzetekbe írta, amelyek sajnos nem maradtak fenn. Az utalásokból tudjuk, hogy számos olyan nóta volt, amelyet a későbbi gyűjtemények nem tartalmaznak. Szól arról is, hogy a faluzás alkalmaiból dalárda, közös szórakozási lehetőség volt, „zongorázás mellett valódi nemes élvezettel táncoltunk" (FORRAI I. i. m 1998. 144.) * DEGH Linda: A szabadságharc népköltészete. Bp. 1952. 124. " Az önkényuralom idején jelent meg KERTBENY Károly: Ausgeivählte ungarische Volkslieder (Darmstadt, 1851.) című füzetében néhány Kossuth-nóta. A Kossuth-folklór első jelentős forrása ZSILINSZKY Mihály: Kossuth a magyar nép szívében és költészetében című kötete (Pest, 1868.) "' Számos mondát a történelmi eseményekbe illesztette HORVÁTH Mihály: A Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben. Pest, 1871. " Szövegközlés, értelmezés tekintetében alapvető forrás DÉGH Linda szövegközlése (Dégh L. 1952. i. m.), Ortutay Gyula: Kossuth Lajos a magyar nép hagyományaiban (Ethnographia, 1954. 263-307.) POGÁNY Péter: Riadj magyar! 1848-1849 fametszetes ponyvái, csatakrónikái. (Budapest, 1983.) UJVÁRY Zoltán: Kossuth Lajos a népdalokban. In Miscellenia. I. Debrecen, 1995. 81-92. 12 Dömötör Ákos tudatosan rávilágított a folklór toposzok továbbélésére a szabadságharchoz kötődő narratívumokban. (DÖMÖTÖR Ákos: Hősök és vértanúk a szabadságharc népköltészetében. Budapest, 1998.