Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Szovátay Adrienne: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a II. világháború után a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásáig
talajon tartottakban nem fordult elő. 52 Talpgyulladást kemény talajon, salakos kifutón vagy érdes ülőrúdon tartott baromfin észleltek. 53 A kibontakozó nagyüzemi tartásban a takarmányértékesülés javulását tapasztalták az elhullást csökkentő antibiotikumok (oxitetraciklin, penicillin) etetetése után. E takarmánykiegészítők hatását a káros bélflóra visszaszorításával magyarázták. 54 A baromfikeltető üzemekben a fertőzés szétterjedését a tojások külön bujtatógépbe való átrakásával lehetett eredményesen gátolni. A keltetőgépek és a tojások fertőtlenítésére sikeres módszereket dolgoztak ki. A penészesed és elkerülésére a tojásokat hűvös és száraz (legfeljebb 50% relatív páratartalmú) helyiségben kellett tárolni. A keltetőgépeket kiürülésük után, míg a tojásokat a tárolás kezdetén, valamint a keltetőgépbe való rakás után a keltetőűrrel együtt fertőtlenítik. 55 A tyúktojás terméketlenségének, az ébrényelhalásnak és a kibúvás előtti csirkék befulladásának okairól számos közlemény jelent meg. 56 A tojásvizsgálatok alkalmával különféle torzképződményeket is találtak. 57 A kel tetőállomások a kelési százalék javításáért gyakran a visszamaradt sziktömlővel született, kevéssé életképes, ún. kelésgyenge csibéket is eladták, amelyek elsősorban a tyúktífuszos fertőzés következtében, 8 napon belül elhullottak. 58 Csibekori elhullások még bélkokcidiózis, ragadós nátha, légcsőférgesség, orsóférgesség és vitaminhiány miatt is bekövetkeztek. BAROMFI-EGÉSZSÉGÜGYI IGAZGATÁS Az egységes állatorvosi kar megszervezésével, valamint a szaksegédek és az állategészségőrök beállításával megteremtődtek a fertőző baromfibetegségek és az egyéb állatjárvány elleni sikeres küzdelem személyi feltételei. 59 52 KAKUK T. 1954. 139. 1958. 9-10. SILVÁSSY I. 1956. 16. Más csibenevelő épületekben már infravörös sugárzókat használtak. 55 CSUKÁS Z. 1955. 299. BAITNER K. 1957.12-13. 55 BÁLDY B. 1954. 174-208. BEKE L.-LACZA B. 1954. 114-115. CSUKÁS Z. 1955. 137. A természetes költésnek nagy hátránya volt, hogy a kotlóról a fertőző és a parazitás betegségek átterjednek a csibékre. A háztáji gazdaságokban az egyoldalú takarmányozás hatására csökkent a levált petesejtek száma, és így a tojáshozam. Ha több tojást tettek a kotlós alá, mint amennyi elfér, a szélső tojásokban az ébrények elhalhattak. * BÁLDY B. 1954.198-202. BEKE L.-LACZA B. 1954. 21. 51. 54. CSUKÁS Z. 1955. 136.139-140. Ma már a kiselejtezett tojásokat és a befulladt csibéket nem szabad állatokkal megetetni, hanem az állatokkal azonos módon (elégetéssel) meg kell semmisíteni. 57 BUZA L. 1958. 200-203. KARASSZON D. 1958. 197-200. 58 BEKE L.-LACZA B. 1954. 118. A napos baromfi minősítését a Napos baromfiak küllemi bírálata c. MNOSZ 6952. sz. szabvány szerint végezték. A nagyüzemi felnevelésre nem használt kakas csibéket lefojtották, amelyeket állatvédelmi okokból helyesebb lett volna a kistermelők külterjes tartásában hasznosítani. w SZÉP I. 1993. 45. SCHWANNER J. 1952. 314-315. A 175/1951. (IX. 22. ) MT sz. rendelet és a végrehajtására kiadott 18029/1951. (III. 13.) FM sz. rendelet a szaksegédekről, az 1046/1953. (IX. 16.) MT sz. rendelet az állategészségőrökről szólt.
