Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Szovátay Adrienne: A hazai baromfiorvoslás és -egészségügy története a II. világháború után a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásáig
reliákat) vérszívással átoltó óvantag elpusztítása céljából a tyúkok helyi kezelése 42 mellett az ól belső felületeit is le kellett permetezni DDT- vagy HCH-készítménnyel. A bőrből az óvantaglárvákat 2-5%-os ánizsolajjal való bedörzsölés után óvatosan kihúzták, vagy karbolos petróleum és DDT elegyével pusztították el. Ezen kívül a baromfiürülék kihordása után és a meszelés előtt a fából készült tárgyakat elégették, majd a téglából vagy kőből készült ólak repedéseinek eltömítése után az ólban ként égettek el úgy, hogy 5-6 óráig nem szellőztettek. 43 A baromfi-egészségtan (baromfi-higiénia) új tudományágának a feladata a többi állatfaj egészségtanához hasonlóan - a nagyüzemi állattartás kialakulásával járó tartási, takarmányozási és állatforgalmazási hibák felderítése és kiküszöbölése. A baromfielhullások zöme 1945 és 1960 között baromfitífusz, bélkokcidiózis, valamint egyéb csibekori felnevelési betegségek miatt következett be. A tartási és takarmányozási hibákra visszavezethető, gyakori baromfibetegségeket Csukás, majd a nagyüzemi baromfibetegségek megelőzésének legfontosabb környezeti feltételeit Murányi foglalta össze. 44 A nagyüzemi tartásban való járatlanság (etetés, itatás, szellőztetés elmulasztása, zsúfolt benépesítés stb.) és az állat-egészségügyi fegyelem hiányosságai miatt szigorú intézkedésekre volt szükség. A külföldi, elsősorban a nyugati tapasztalatok hazai kipróbálása útján alakították ki a baromfiipar állattelepein, valamint az állami gazdaságok és a nagy termelőszövetkezetek baromfi-telepein azokat a tartási és takarmányozási technológiákat, amelyekben az állat-egészségügyi feltételek is egyre inkább érvényesültek, és meghatározott állatorvosi ütemtervek (programok) is szerepeltek. E baromfitelepek állat-egészségügyi rendjét már a telep helyének kijelölésekor, az építés és az üzemeltetés folyamán meg kellett tartani. 45 A külföldről behurcolható fertőző betegségek (baromfitífusz, gümőkór, Marek-féle betegség, egyéb leukózisok) felderítéséért szükségesnek látták az importált naposcsibék és az importált tojásokból keltetett tenyészbaromfi és első nemzedékének 1 évig tartó megfigyelését. 4 " Az országon belüli tenyészállatszállítás esetén 2-3 hét elkülönítést (karantént) javasoltak. A telepeken a fiatalabbakat az idősebbektől külön nevelni, valamint az idősebbek ólját és a kifutókat betelepítés előtt fertőtleníteni kellett. A telep kapujában és az ólajtók előtti taposótálcákon a lábbeli fertőtlenítését is elengedhetetlennek tartották. 47 A váltókifutós baromfinevelés előnye az volt, hogy a pihentetett kifutóban a napfény és a szél hatására a kórokozók nagy része elpusztult. Hasonlókép42 BÁLDY B. 1954. 272. 43 MANNINGER R.-MÓCSY J. 1956. 625. 44 CSUKÁS Z. 1955. 290. MURÁNYI GY. 1960.18-19. 45 TIMKÓ I.-TÓTH-BARANYI I. 1959. 187-189. ^SZÉCSÉNYI 1.1960.18. 42 HAJÓS I.-HODOSY J. 1955. 38-39.
