Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Farkas Gyöngyi: Paraszti társadalom és kollektivizálás Veszprém megyében (1948-1956)

nevén béreltek földet és azt a közöstől külön művelték meg. A tsz vezetése többnyire hallgatólagosan tudomásul vette a „túlméretezett" háztájit, a felettes szervek viszont visszaszorítását szorgalmazták. A tagság oly mértékben kapcsolódott be a közös munkába, amilyen mértékben megélhetését az onnan származó jövedelemből biztosítottnak látta. A tsztagok tsz-en kívüli - alapszabály-ellenes - munkavállalása a legelterjedtebb jövedelemkiegészítési mód volt. A téli időszakban ez megbocsátható „fegyelemsértésnek" számított. Mivel a tsz-ek ilyenkor amúgy sem tudtak munkát biztosítani tagjaiknak, eltűrték, hogy tagjaik az erdőgazdaságban vagy üzemekben keressenek ideiglenesen munkát.

78 Nagyobb feszültségeket okozott a tavaszi-nyári munkacsúcsok idején történő munkavállalás. Az egyéni gazdaságokban ilyenkor tisztességes napszámért lehetett munkát vállalni, különösen a Balaton környéki szőlőkben adódott erre lehetőség. A tapolcai járási tanács mezőgazdasági osztálya „alattomos... kulák és klerikális mesterkedések" nyomát vélte felfedezni abban, hogy Balatoncsicsón az egyéni gazdák magas napszámbért és bort adtak a szőlőmunkákért, ami elvonta a tsz-tagokat a csoport szőlőjében végzendő munkától.

79 A tsz-ek munkaerőgondjait azonban nem csupán a tagok „laza munkafegyelme" okozta, hanem az is, hogy az állami gazdaságok mellett a tsz-eknek kellett megművelniük az egyre növekvő állami tartalék földeket is. Az 1952. évi rossz termés után a tsz-ek többsége még a korábbi alacsony szinten sem tudta tagjai megélhetését biztosítani, ezért egyre nagyobb számban hagyták el a mezőgazdaságot, köztük elsősorban az agrárproletárokból alakult tsz-ek tagsága,

80 és kerestek munkát az iparban. A tsz-ek 1953-as bomlása igazából már 1952 őszén érlelődött. A rendeletek szerint az állami vállalatoknak vissza kellett irányítaniuk az engedély nélkül eltávozott tsz-tagokat.

81 A tsz-ek megtartásában érdekelt erők mindent megtettek annak érdekében, hogy a nagy nehezen beszervezett tagok elvándorlását megakadályozzák, de fellépésük csak akkor volt sikeres, ha a rivális üzemnek vagy bányának nem volt szüksége munkaerőre. Az „egyre magasabbra emelt terv teljesítése érdekében a vállalatok a munkáslétszám lehető leggyorsabb növelésére törekedtek, s ezért hajlandók voltak akár tömegesen is felvenni azokat a munkásokat, akik előző munkahelyüket engedély nélkül hagyták el."

82 A várpalotai szénbányák toborzói a pétfürdői tszcs egy részét 1951 telén „elcsalták", és bár „...szerződésük csak tavaszig szólt, a bánya nem engedte őket vissza".

83 A veszprémi járási tanács 78 VML. XXIII. 16-1. H 816-2/1951. 1951. június 31. "VML. XXIII. 16-1. H 816-2/1951.1951. június 7. A tapolcai járási tanács mezőgazdasági osztályának jelentése a megyének. " BELÉNYI GY. 1993. 42. " BELÉNYI GY. 1993. 38. "

! BELÉNYI GY. 1993. 21. "

5

VML. XXIII. 352. a. VB-ülés, 1952. május 23.