Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Farkas Gyöngyi: Paraszti társadalom és kollektivizálás Veszprém megyében (1948-1956)

megnehezítse, esetleg meghiúsítsa és többek között F. Gy.-t és feleségét [akiknek szidta a tszcs-t] a csoportba való belépéstől visszatartsa".

30 A nyílt összeütközésnél jóval gyakoribb jelenség volt a gazdáknak az a törekvése, hogy az agitátorokkal való kényelmetlen és egyre inkább félt találkozást elkerüljék. Távol tartották magukat minden olyan rendezvénytől, ami tszagitációvá alakulhatott át, a házhoz jövő szervezők elől pedig szó szerint elmenekültek. 1950 augusztusában Szentgyörgy váron „...mikor a kapun bementek az aktívák, a dolgozó paraszt az ablakon ugrott ki előlük.... Kimennek az aktívák elől a mezőre és a temetőbe, nehogy megtalálják őket és csak az asszonyokat és gyerekeket lehet otthon találni".

31 1951 szeptemberében Zalaváron, ahol „...200-nál több népnevelő folytatott agitációs munkát,... a dolgozó parasztok ajtóikat bezárták, sőt egyenesen elmentek hazulról csak azért, hogy ne találkozzanak a népnevelőkkel".

32 Az 1953. februári szervezéskor néhány zalavári család egyenesen kiköltözött a szőlőhegyre, hogy ott várják meg a népnevelők elvonulását.

33 Az erőteljesebb kampányok idején azonban, amikor a szervezők száma is, kitartása is nagyobb volt, nem lehetett elkerülni a találkozást. Ilyenkor a belépéstől vonakodó gazdák általában nem tagadták meg egyértelműen a belépési nyilatkozat aláírását, hanem félígéretekkel, a döntés halogatásával próbáltak időt nyerni. A megyei pártbizottság 1951. február 19-i ülésén elhangzott beszámoló szerint a birtokos gazdák „...azt mondják, hogy majd holnap, holnapután vagy majd ősszel lépnek be. Vagy azt mondják, hogy 5 percen belül belépek, csak engedjenek haza, hogy megbeszélhessem az asszonnyal".

34 A tavaszi szervezési kampányok során megígért őszi belépés a legtöbb esetben csak ígéret maradt, és a rámenős népnevelők lerázását szolgálta. A másik kibúvó érv a családtagokra való hivatkozás volt: „Nagydémen... a párttitkár ugyan aláírta a belépési nyilatkozatot, de a vezetőségi tagok azzal jöttek, hogy majd megkérdezik a feleségüket és a legközelebbi értekezleten nyilatkoznak. A legközelebbi értekezletről ezek az elvtársak hiányoztak."

35 A belépés vagy kívülmaradás kérdésében valószínűleg éppúgy a családfőnek volt döntő szava, mint a családi élet és a gazdálkodás más területein.

36 A források szerint a szervezők is általában a férjet keresték, és a családból is egyedül " VML. XXV. 151.1950/2175. sz. ügyirat. A „becsmérlő" kijelentések a következők voltak: „...rossz körülmények között élnek, rongyosak, kenyerük is kevés, a munkával is elmaradtak, még csak most kaszálják a szénát. Az aratást is késve végezték, mert az aratógépük is elromlott. Kevesen vannak a csoportban, nem fognak boldogulni, senki sem támogatja őket." 31 VML. P. ir. 30. f. 11. ő. e. MB-ülés, 1950. augusztus 28. Beszámoló a szövetkezeti mozgalom fejlesztéséről. 32 VML. P ir. 30. f. 82. ő. e./1951. Az ÁVH megyei osztályának küldött hangulat- és helyzetjelentések. 1951. szeptember 3. 33 BÉLÁK S.-NEMES K. 1973. 253. * VML. P. ir. 30. f. 16. ö. e. MB-ülés, 1951. február 19. Beszámoló a tsz-fejlesztésről. 3i VML. P. ir. 30. f. 16. ö. e. MB-ülés, 1951. február 6. Beszámoló a tsz-fejlesztésről és az előttünk álló feladatokról. * MÁTYUS A. - TAUSZ K. 1984. 57. Lásd még MÁTYUS A. 1987. 89.