Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Knézy Judit: Életmódváltozások Somogy megyei falvakban (1945-1970)

ket mint magyarokat egy öltözet ruhában „átdobtak" a Dráván, és a barcsi gyűjtőtáborból küldték szét őket a megye különböző helységeibe. 1945-ben a nagyatádi alispán 7075 jugoszláviai menekült ideiglenes elhelyezéséről hozott javaslatot.

11 E menekültek egy részének elődei épp a XIX. század végén mentek Somogyból Horvátországba földszerzés reményében vagy munkát vállalni uradalmakban. A Balaton mellékén az üresen maradt nyaralókba telepedtek be a Dráván túlról és Erdélyből érkezők.

12 Az 1945/600-as földosztási rendeletet követően falubeli és környékbeli néhány holdasok, föld nélküli parasztok, valamint a környező uradalmi puszták cselédei mellett kisebb számban hazánk más tájairól is érkeztek földigénylők. A németek kitelepítésének híre gyorsan terjedt, mivel a háború alatt és után a szovjet katonai alakulatok rendszeresen összeírták őket, elvitték különböző munkákra mint „munkaszolgálatosakat" időszakosan vagy egyeseket hadifogolynak. Ezért háborús vétkeik miatt vagy csak félelemből el is bujdokoltak emberek, meg sem várva a kitelepítést. Ezeknek sikerült visszatérniük. A magyar hatóságok Somogyban 39 községből telepítettek ki német családokat, csak néhánynak sikerült visszaszöknie. A Zselicben ismerős, megbízható magyar cselédeket hívtak be az eltávozott németek helyébe az elöljárók, de Felvidékről (Naszvadról és környékéről) való magyarokat is ráerőltettek a volt német falvakra. Általában betelepítették a megüresedett házakba, vagy ha nem volt elég lakás, összeköltöztették őket német családokkal. Ecsenybe a felvidéki Zsigárdról 70, hazánk területéről 79 család érkezett. A felvidékieknek annyi földet kellett adni, amennyivel Szlovákiában rendelkeztek (átlag 12-13 holdat).

13 Ez feszültségeket okozott, mert a földosztáskor a helybelieknek sokkal kevesebbet juttattak (átlag 5 hold). De a felvidéki módosabb magyarok közül többen kuláklistára kerültek. A földosztással egyidejűleg az ún. újgazdák többsége házhelyeket is igényelt olyan falvakban, ahol nem voltak üres házak. Ezzel érezték teljesnek a földosztást, ezzel lettek önálló gazdák. A cselédek egy része félt - 1919-es emlékek hatására - a volt birtokosok visszajövetelétől és a megtorlástól, egyes helyeken közösen akartak gazdálkodni megbízható, közülük való emberek irányításával.

14 Ezért nem mertek igényelni földet, s egy ideig a volt majorok területén maradtak a régi cselédházakban, ahol igyekeztek elkülöníteni lakrészeiket, hogy kényelmesebben éljenek, mint korábban. Elszegődtek bérért erdészetbe, állami gazdaságokba. Az 1970-es évektől kezdve általában ők is beköltöztek a falvakba, akkor kezdtek ott építkezni, mivel a volt cselédházakat lebontották a pusztákon is és részben a falvakban is (pl. Kutason, Belegben). A községekből a földosztás után az első elköltözők azok az újgazdák voltak, akik nem tudtak kevéske földjükből megélni, megfelelő igaállat, gazdasági fel" SML V. 235. Csökölyi körjegyzőség iratai 12 RRM NA 2128. Fejezetek Zamárdi történetéből. Honismereti szakkör pályázata 1990. " BŐSZE S. 2000. 78. Nagyberkiből hasonló adatok FRECH J. 2001. 310. Megyei összefoglaló BOGNÁR T. 1988. 309-321. A kitelepítési rendelet 12/12 330/1946 ME. Vagyonelkobzási határozat M FT 1946. febr. 27. " EPERJESSY E. 2000. 369-373. CSÓTI CS. 2000. 84.