Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)
TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Oroszi Sándor: Temessziget kontra kincstár
A temesszigetiek állandó erdei kihágása, a birtokviszonyok rendezetlen volta tulajdonképpen kit izgatott? Az Osztrovai-szigeten lakó, helyi erdőszolgát aligha. Nemigen húzott ő ujjat a saját falujabéliekkel, netalán rokonaival. A delibláti, temeskubini, illetve pancsovai erdőőröket és erdőgondnokokat 39 már jobban izgathatta. De őket sem a hullámtéri erdőkben szedett fa, netalán a legeltetés, hanem az ezzel kapcsolatos papírmunka. A feljelentések írása, majd a kevevári szolgabírói hivatalba való járás a tárgyalási napok, amikor a tiltott legeitetők ellen tanúskodni kellett. A magasabb erdészeti tisztviselőknek kényelmetlen lehetett a súrú „minisztériumi érintkezés", az egykorvolt állapotokat bemutató iratok után való levelezés, a jogügyi igazgatóságokon tartott értekezletekre való járkálás stb. Ezért a községgel való megegyezést a legjobban ők sürgették. Ugyanakkor ők látták a legtisztábban azt is, hogy a feudalizmusból örökölt jogviszonyok megszüntetésekor nemcsak gazdasági, hanem politikai, sőt méltányossági szempontokat is figyelembe kell venni. Mégis ezek a kincstári erdészek voltak azok, akik a nemzetiségi izgatásoktól félő Krassó-Szörény vármegyei főispánt felvilágosították: csak azért, hogy a „nép közé járó" ügyvédek vitorlájából kifogják a szelet, nem kell a községekkel megegyezni. Vajon az erdészek is azt hitték, hogy az idő nekik dolgozik? A minisztériumban is kétféleképpen ítélték meg a helyzetet. Az előadó a félméternyi irat áttanulmányozását követően az ügy lezárására tett javaslatot. Kaán Károly viszont, akiről az a hír járta, hogy „még az eget is magyar királyira akarja festeni" 40 (értsd: mindig a kincstár érdekében cselekedett), nem engedett egy talpalatnyi földet sem át. Vagy csak a világháború negyedik esztendejét tartotta erre alkalmatlan időpontnak? Szerb nemzetiségű alattvalóknak adni erdőt, amikor már évek óta hadban állunk Szerbiával? Nem, ez valóban méltatlan lett volna a magyar kincstári erdők főnökéhez. Tényleg azt hitte, hogy az idő az osztrovaiak ellen dolgozik? A legfőbb kérdést, az osztrovaiak Bécstől, majd Budapesttől kapott jogának, illetve kedvezményének dolgát a történelem válaszolta meg. Maga az esemény, az erdőhasznosítás, erdőhasználat ilyetén rendezetlensége azonban a magyarországi polgári jogrend kialakulásához, a polgári tulajdonviszonyok nehéz megteremtésének jelenségéhez szolgál adalékul. " Az itt szolgáló erdőgondnokok neve megtalálható az Erdészeti Zsebnaptár vonatkozó évfolyamaiban. "OROSZI S. 1992.122.
