Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Oroszi Sándor: Temessziget kontra kincstár

Az 1889-ben lejáró bérleti szerződéseket viszont a kincstár már árverés útján igyekezett megújítani, amivel a korábbi bérleti összeg tízszeresét érte el - elvileg.

26 A község ugyanis megtagadta a rétek visszabocsátását, így az új bérlőt, a sikeres árverezőt nem lehetett a bérletbe beiktatni. Végül bíróság kötelezte az osztrovaiakat nemcsak a bérlet átadására, hanem a kincstár elmaradt haszna, kétévi bérlete megfizetésére is. A végrehajtás azonban mégis elmaradt, mert Temessziget kérte, hogy a földművelésügyi kormány a réti földeket a községnek adja el. Ezt azonban a minisztérium addig nem tehette meg, amíg az erdőt és a rétet pontosan nem különítették el, aminek alapján aztán az eladandó ingatlan becsértékét meg lehetett volna állapítani. S itt jutottunk vissza az erdőelkülönítési (mint művelési ágbeli és mint tulajdoni) kérdés rendezetlenségéhez. 1903-ban, a réti földek felmérési munkáinak megakadásakor, a lugosi erdőigazgató és a nagybecskereki kincstári ügyész ismételten felvetette a temesszigetiek erdőügyét, „hogy ezen ellapult ügy végre befejeztessék".

27 ISMÉTELT KINCSTÁRI AJÁNLAT Az ügyészség tulajdonképpen újabb helyzetfelmérésre tett javaslatot. Ahogyan csaknem 30 évvel korábban Mátyus javasolta, most is az lenne a legelső lépés - vélték Nagybecskereken -, hogy a község és a lakosok által gyakorolt erdei szolgalmakat össze kellene írni. S ha ezek az állapotok megfelelnek a „Gutachten"-ban találtakkal, akkor meg kell ismételni a 656,1 kh-ra (377,9 ha) vonatkozó javaslatot. Ugyanakkor azonban - szólt a levél - nem szabad elfeledkezni a réti földek körül kialakult helyzetről sem. Ezért a két művelési ág elkülönítését - addig is, amíg a községgel való egyezkedések folynak - a helyi erdészek és gazdászok a helyszínen végezzék el. Ezzel a munkával a lugosi erdőigazgató csak az erdőrendezőket bízhatta meg, ezért azok véleményét kérte ki. A lugosi erdőrendező, Párnái Attila az egész temesszigeti kérdést könnyen megoldhatónak vélte. Szerinte itt nem kell figyelembe venni az 1873. évi XXX. törvénycikket, mert - az a kincstár és az egyes (volt) határőrezredek közötti erdőelkülönítésekre vonatkozik. Itt pedig egy községről van szó, tehát úgy kell eljárni, mint egy volt jobbágyi haszonvételi jog megváltásakor; - ha a birtokelkülönítési bizottságnak addig kellett fennmaradnia, amíg minden volt határőrvidéki területen rendezték az erdők 1873:XXX. tcben meghatározott elkülönítését, akkor Temessziget lezáratlan elkülönítési kérdése nem is tartozhatott a hatáskörükbe. 26 A földművelésügyi m. k. ministernek 1890. évi működéséről a törvényhozás elé terjesztett jelentése (Bp., 1891.) 435. "OL. K-184. 1917-B/2-119.566. (5728/1903.)