Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Dobszay Tamás: A jobbágyfelszabadítás, a jogkiterjesztés és a paraszti politikai jogok kapcsolata Kossuth publicisztikájában (1841-1844)

minél szélesebb, nyitottabb politikai rendszert nemcsak az országos ügyekre érti, hanem a helyhatósági közéletre is. A megyei mellett a helyi, községi önkormányzatoknak a politikai jogok gya­korlásában a parasztság szempontjából az ad különös jelentőséget, hogy legin­kább, sőt gyakran egyedül itt, az igazgatási gépezet legalsó szintjén találkozik az egyén az állammal, az alkotmánnyal, annak hibáival és előnyeivel egyaránt: „az egyszerű munkás ember nem sokat gondol vele, habár nevöket sem tudja is azoknak, kik a közálladalmat kormányozzák; de lehetetlen közönyösnek maradnia azon község beligazgatásánál, amelyben él, amelyhez tartozik." 25 A politikai joggyakorlást a helyi önkormányzatban való részvétel teszi valóságo­san kézzelfoghatóvá a nép számára: „a constitutio már magában véve írott ma­laszt, melybe életet az institutiok fuvalma lehel. S az institutiok közt különö­sen a néptömeggel közvetlen mindennapi érintkezésben lévő hatóságtól függ igen nagy részben, vájjon a nép elégült, nyugodt, boldog-e." A községnek kiemelt szerep jut a törvények végrehajtásában: „A hatóságot, amelyről szólunk, helyhatóságnak szeretnők nevezhetni, mert a községi rend­szert úgy óhajtanok kifejlesztettnek, hogy a beligazgatásnak utolsó orgánuma mindenütt a jól szerkesztett helyhatóság legyen, oly helyhatóság, mely erede­tében, cselekvésében a nemzet akaratát tény s valóságban képviselje. Legyenek a törvények a közönség javára irányozvák, s történjék végrehajtásuk jól rende­zett helyhatóságok által ... máskép nem is érhetni [el], mit a bölcs Bentham ja­vaik hogy oly törvényt hozzunk, mely magamagát végrehajtsa." 26 A POLITIKAI JOGKITERJESZTÉS, MINT AZ ÖRÖKVÁLTSÁG FOLYOMÁNYA A parasztság politikai jogainak kérdése Kossuthnál az örökváltsággal két szá­lon kapcsolódik össze. Az egyik, hogy mint a kortársak jó része, a jobbágyfel­szabadításból automatikusan következő ténynek tekintette a politikai jogok ki­terjesztését, ugyanakkor viszont a jobbágyfelszabadítást a politikai jogok meg­adása feltételének tartotta. Ahogyan Kossuth fogalmazza: a „szabados közsé­geknek" alkotmányba történő „befoglalásuk legforróbb óhajtásunk, s azt az úr­béri örökváltság logical következményének is hisszük". Az önkéntes örökvált­ság diadalmas kiharcolása után, annak átengedésére hivatkozva Kossuth a konzervatív ellenzők érveit is ügyesen felhasználja az engedmény politikai kö­vetkezményeinek elérése érdekében. Felemlegeti a konzervatívok egykor mondott szavait, amelyekkel az örökváltság közjogi konzekvenciáira figyel­meztetve próbálták a követeket annak megszavazásától elriasztani. „Nem olyasmi ez [mármint a politikai jogok megadása], amit rögtönzött ugrásnak le­25 Engedelmesség. PH. 1842. 152. sz. Kossuth Lajos iratai XII. 320. 2 " Engedelmesség. PH. 1842. 152. sz. Kossuth Lajos iratai XII. 321.

Next

/
Thumbnails
Contents