Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK - Beck Tibor: A filoxéravész hatása a magyar szőlő- és bortermelésre

megjelenésével magyarázta, arra a jelenségre azonban, hogy az ültetvényterület csökkenését miért nem követte párhuzamosan - néhány éves késéssel - az éves bormennyiség csökkenése, egészen más magyarázatot találunk, s ez nem más, mint a filoxéravész előtt is már jelentős mértékű borhamisítás hihetetlen méreteket öltő felvirágzása. A rendelkezésünkre álló adatok alapján azt kell feltételeznünk, hogy a magyar bortermelők piacaik megtartása érdekében, amíg pusztuló ültetvényeikben elegendő törköly állt rendelkezésükre, a bor szaporításával, azaz törkölybor (csiger, lőre) készítésével pótolták a hiányzó bormennyiséget. Ez azt jelentette, hogy a kipréselt szőlőtörkölyt vízzel felöntötték, megcukrozták és hagyták kiforrni. Amikor azonban a szőlőtörköly mennyisége is a kritikus határ alá csökkent és nem voltak képesek piacaikat ellátni, akkor derült ki a termelés valóságos visszaesésének mértéke. Ez az eljárás már a filoxéravész előtt is igen elterjedt és elfogadott volt, olyannyira, hogy még a Borászati Lapok is közzétette leírását.

5 Az így készült törkölybort azonban a filoxéravészig elsősorban a napszámosok fogyasztották el helyben, ezért is hívták „kapásbornak". A filoxéra okozta borhiány beköszöntével azonban a törkölybor a kereskedelmi forgalomba is bekerült, mert készítése mai fogalmaink szerint ugyan hamisításnak számít, ekkor azonban - mint látni fogjuk - még a bortörvény szerint sem volt az. Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy a borhamisítás kisebb-nagyobb mértékben végigkísérte a magyar feudális szőlő- és borgazdaság történetét, a kiegyezés után pedig - az iparszabadság ürügyén - tovább nőtt a gyártott bor mennyisége, s közel húsz éven át Magyarországon gyakorlatilag nyílt borhamisítás folyt. A filoxéra európai pusztításai után a borárak mind külföldön, mind belföldön soha nem látott magasságokba szöktek. A magyar eredetű édes hamisított borok első számú fogyasztójává Németország vált, ahová különösen a nagy értékű tokajit szállították előszeretettel - hamisítva. Az 1890-es évek elejére a magyarországi belső piacon is hatalmas hiány keletkezett, amelyet feltételezésünk szerint kisebb részt importborokkal, nagyobb részt viszont törkölyborral és - az akkori álláspont szerint is - hamisított, szintetikus borokkal pótoltak. Nagymértékben elősegítette ezt, hogy ebben az időszakban a vegyipar és az élelmiszeripar már képes volt mesterséges színezékek és szintetikus alkohol előállítására. A magyar borokat méz, cukor, mazsola vagy egyéb anyagok segítségével édesítették, égetett cukorral, Purcsin szőlővel, sáfránnyal, bodzával, gyömbérrel, áfonyával, fekete bodzával, piros mályvával, sőt még pipaccsal is színezték, nyers faforgáccsal pedig óborrá varázsolták. S ami ennél még rosszabb volt, a vegyipar új eredményeit felhasználva mesterséges - sok esetben mérgező - színezőanyagokat: fuchsint, rosailint, anilinpirost, indigókarmint is alkalmaztak. A nagybani borhamisítás és csempészés legfőbb területe Fiume és környéke, a belföldi hamisítás központja Budapest, az exportra szánt hamisított tokaji borok fő előállítóhelye pe' B. L. 1888. szeptember 1. 203. p.