Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Dobszay Tamás: A jobbágyfelszabadítás, a jogkiterjesztés és a paraszti politikai jogok kapcsolata Kossuth publicisztikájában (1841-1844)

mányba történő „befoglalásuk legforróbb óhajtásunk,... hanem óhajtjuk, hogy ez történjék assimilatio, nem pedig elszakadozás által. ... a szabados községeket be kell az alkotmány sánczaiba foglalni, de nem elszakadás által a vármegyétől, hanem képviselet által a vármegyékben". Ebből kiindulva Kossuth utal arra, hogy a nemesi megye sem kerülheti el az átalakulást: „ha majd ... az alkotmány sánczai között nem privilégiait osztályok, hanem egy egész nép s nemzet leend, a megyei szerkezet... többé ősgyűlési typusát meg nem tarthatja, hanem képviseleti rendszerré kell alakulnia."

9 Ha a községek megyei képviseltetése elmarad, annak az lesz a következménye, hogy „Kőrös, Kecskemét, s ha majd magát megváltja, Miskolcz, s más mezővárosok, Pécs és Arad példáját fogják követni, s roppant áldozatokat teendnek, hogy szabad királyi várossá lehessenek".

10 A reform iránya tehát nem lehet a külön városi országrend erősítése a parasztság által, hanem a közös szabadságban történő összeolvadás, a - nem annyira nemzetiségi, mint inkább jogi, társadalmi értelemben vett - „assimilatio". „Ha már most reformokról van szó, ... csak gödröt ásnánk, melynek partjai előbb-utóbb nemzetünk fölibe omladoznának, ha az alkotmány áldásainak kiterjesztésében is az eldarabolás, mentességek, elkülönözések, s ezekből egykor okvetlenül elkövetkezendő feloszlás irányát követnők, s nem inkább azon igyekeznénk, hogy szakadozott osztályokat egyesítsünk, érdekeket egybeforrasszunk." De nemcsak a polgárság, hanem a nemesség rendi különállását is bírálja, amikor az önkormányzatban való részvétel kapcsán kitér a nemesek és a helyi igazgatás kapcsolatára. Bár kénytelen nagy óvatossággal fogalmazni - szigorúan bírálva egyébként a nemesség gőgös, a helyi rendszabályokat és a városi hatóságot megvető magatartását -, épp azzal indokolja a rendezés szükségességét, hogy a fegyelmezetlen nemesség csak a jól elrendezett, nem önkényes hatóságnak lesz majd hajlandó magát alárendelni. Kimondja az elvet: a nemességet nem lehet kiváltságai alapján kivonni a községek hatásköre alól: „hol a közhatóság megvetésére minden ember szabadalommal bír, kinek czimerébe a vésnök gombos koronát metszett... ott tiszteletet a néptömegtől várni kábaság ... itt csak a territoriális hatóság elvének [tehát rendi különbségekre tekintet nélkül, az adott terület egész népessége felett, kivétel nélkül érvényesülő hatóság] egész tisztaságában alkalmazása segíthet."

11 Burkoltan, más téma ürügyén kifejezetten a parasztközségekre vonatkoztatva is sugallja a községi szervezet hatóságának kiterjesztését a nemességre, amikor szorgalmazza „a rendes telekkönyvek behozatalát" „úgy a nemességre 9 Még egy szó a sz. kir. városokról. PH. 1842.165. sz. Kossuth Lajos iratai. XII. 347. ,u III. [A teendők]. PH. 1843. 267. sz. Kossuth Lajos iratai. XIII. 150. 11 Uo. 325. Ruszoly, 1994.1033.