Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Dobszay Tamás: A jobbágyfelszabadítás, a jogkiterjesztés és a paraszti politikai jogok kapcsolata Kossuth publicisztikájában (1841-1844)

tésére vonatkozó elképzeléseit Kosáry Domokos, majd Szabad György és Varga János, valamint - a népképviseletről általában szólva - Csizmadia Andor is vizsgálta.

1 Újabban Ruszoly József szentelt tanulmányt Kossuth népképviseleti elképzeléseinek, nagyobb súlyt a polgárság jogainak megadására helyezve.

2 Sokban az ő eredményeikre támaszkodva, de inkább a parasztság részvételére figyelve, elsőként felvázoljuk Kossuth szempontjait, amelyekből kiindulva a politikai jogkiterjesztés tárgyát taglalta. Előadásom végén külön kitérnék az örökváltság és a jogkiterjesztés kapcsolatának egyes mozzanataira. A POLITIKAI JOGOK KITERJESZTÉSE A VÁROSLAKÓK MELLETT A PARASZTSÁGRA IS Amikor a kiváltsággal nem rendelkezők, a rendi alkotmányon kívül állók befogadása mellett érvel, Kossuth nagy súllyal említi e szándék szabadságpárti indítékát, az alkotmányosság szélesebb, erősebb bázisra állítását, erőgyarapításának szempontját: „Az 1825-ki országgyűlésen midőn az alkotmány körülsánczolásáról vala szó, egy geniális követ úr [Nagy Pál] ... azt monda: tán arról is ideje volna már gondoskodni, hogy az alkotmány sánczain belül egy kissé többen lakjanak ... [azóta 15 év telt el] a mikintre áttérni itt az idő."

3 Általánosságban mozgó megnyilatkozások után, eleinte és legtöbbször talán a szabad királyi városok súlyának növelése kapcsán szólt a politikai jogok kiterjesztéséről. Nem akarta azonban e kedvezményt csak a városokra korlátozni, hanem hatásosan lépett fel a parasztság részvételéért; furcsa módon már azzal is, ahogyan a városoknak eddig jogot adó rendi elvet támadta. Kossuth kiemelte, hogy a városok nem a városlakók gazdasági szerepe miatt lettek részei a politikai rendszernek, hanem mint „országvédelmi faktor" , falaik és a katonai szerepű céhek révén. „Innen van, hogy sok, hajdan s egy részben még most is virágzó mezővárosok, ámbár törvényekben s diplomákban civitas névvel neveztetnek s különféle szabadalmakkal is dicsekedhetnek, az ország rendéi közé mégis nem számíttatnak, mert körülfalazva sohasem voltak." Mivel azonban a bandériumok ideje lejárt, e szerepből kiindulva nem lehet a megyékkel azonos szavazati jogot minden további reform nélkül minden városkának követelni, hanem a jogok megadásakor figyelemmel kell lenni a katonai szerep híján országrendiséggel nem rendelkező civitasokra. Kossuth ezzel bur1 KOSÁRY Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. Budapest, 2002. 221-226., 257-266., Szabad György: Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében. Budapest, 1977. 75-78., Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején. Budapest, 1982. 126-128., CSIZMADIA Andor: Az első Az első népképviseleti választójog megteremtése Magyarországon. In Állam és igazgatás 1963., és Uő: Képviseleti intézmények a magyar liberálisok politikai nézeteiben. In Összehasonlító jogtörténet. Bolgár Elek-emlékkönyv. Budapest, 1983. 2 RUSZOLY József: Alkotmány és képviselet. Kossuth Lajos a közjogi reformról, 1841-1843. Magyar Tudomány, 1994. 9. sz. 3 Nagykőrös és Kecskemét követei a Pest megyei gyűlésen. PH. 1841. április 24. 33. sz.