Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)

KOVÁCS JUDIT: Múzeumpedagógiai szakmai gyakorlat a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban III.

zök nagy része is megtalálható a leállításban vagy a gyűjteménytárban: tiló, gereben, motolla, orsó, rokka, szövőszék, madzagszövőkeret. A népi viseletek legnagyobb része házilag szőtt vászonból készült. így a len- és kenderfeldolgozás munkafolyamatának ismertetése során megtanulunk orsón fonni, vagy kézzel fonni különböző lapos- és gömbölyű fonásokat (utóbbihoz használatos eszköz a körmöcske vagy macskafarok-készítő), elsajátítunk egy egyszerű szövési technikát, a madzagszövést. A madzagszövőtáblán készült például a gatyamadzag, de öv, tarisznyafül, s minden a háztartásban szükséges szalag, zsinór szőhető ezen a kis eszközön. A tárgyakkal, eszközökkel való ismerkedésünk során mód nyílik egy kis nyelvészkedésre is, hiszen a kender, csepű, orsó, tiló bolgár eredetű szavak. A finnugor korig követhető a fon, sző igénk. Míg a len szó szlávból származik. A szlávok a növényi rostfeldolgozás differenciáltabb eljárásait ismertették meg velünk: gereben, guzsaly, motolla, cséve, eszteváta, és annak részei: borda, nyüst, sőt a takács szavunk is szláv eredetű. Az eszközök s azok használatának megismerésén túl e téma köré még számos érdekes információt gyűjthetünk. E tevékenység gyakorlásához is fűződik néhány szokás, amelyet a közösség tagjai ismertek és gyakoroltak. A fonó mint a társas összejövetelek színhelye, s az ide kapcsolódó énekek. A munka végzésére alkalmas és az azt tiltó napok. Fentiekkel csak jelezni kívántuk, hogy egy-egy téma, tárgy kapcsán mennyi minden szóba kerülhet, mennyi újabb ismerettel gazdagodhatunk. A Juhtenyésztés története kiállításunk (már nem látható, mert lebontásra került, de a képzés során néhány évig még módunkban alt használni) kapcsán a gyerekek megismerkedhettek a gyapjúfeldolgozással. A gyapjúfeldolgozás egyik ősi technikája a nemezkészítés, amely során különböző használati és viseleti darabot, valamint játékot készítünk gyapjúból (pl. tarsoly, szőrlabda, karkötő). Karmantyúbabán kesztyűbábot készíthetünk (ez egy esztergált fabábu, amelyre felvetjük a fonalat és körbe-körbe haladva szövünk). E tevékenységünket megelőzi az orsóval történő gyapjúfonás. Egy-egy ünnepi viseleten, ül. annak kiegészítőin, a népi díszítőművészet remekei találhatók például népi ékszerek, kaláris (taníthatunk gyöngyfűzést, de volt lószőrékszer készítés foglalkozásunk is). Gabona- és növénytermesztési kiállításaink gazdag tárgyi anyaga a különböző növényi anyagokból készíthető tárgyak, eszközök széles skáláját mutatja be. Ezek mintájára fonjuk búzaszárból az arató jelvényeket; fűzfavesszőből a kiskosarat, csörgőt; kukoricacsutkából és csuhéból a különböző játékokat, babákat, állatokat. Foglalkozásaink tárgyául olyan munkafolyamatokat választunk, amelyek egy alkalommal is elsajátíthatók, elkészíthetők, s az alkotás örömét és élményét nyújtva egy-egy szép, maguk készítette darabbal is gazdagodhatnak a gyerekek. Egy anyagon és az abból készíthető játékokon keresztül még mennyi-mennyi kapcsolódásipont található! Ezekből gyűjtöttünk össze néhányat: A csutkababa-készítés kapcsán beszélhetünk: a kukoricáról (szem, szár, bajusz, csutka, csuhé) ; a kukoricaszem: mint élelmiszer (emberi, állati) ; népi táplálkozásban fontos szerepe volt: kukoricakenyér, kása, puliszka, málé ; mesék, versek, népdalok, szólások, közmondások gyűjthetők ; a kukorica-bajuszból: gyógytea készül; a csutka, szár használható: fűtésre, takarmánynak, de készülhet belőle játék is ; a csuhélevél: használati tárgyak (kosarak, kasok, papucs, lábtörlő stb.), játék.