Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
ERNST JÓZSEF: Szamártenyésztés az állami ménesekben és a ménesbirtokokon
A kezdeti időszakban tenyésztés elsődleges célja a saját szükségletre (a majorok és az ipari üzemek, pl. a kendergyár) felnevelt, nagyobb testű, jobb minőségű szamarak előállítása volt. A századforduló után, majd a két háború közötti időszakban, de különösen a második világháború után vált célkitűzéssé, hogy az öszvér-előállításra megfelelő, nagy testű szamárméneket neveljenek és értékesítsenek, illetve adjanak bérbe a nagyobb mezőgazdasági üzemek részére. A források A magyar állami ménesintézmények, Mezőhegyes, Bábolna és Kisbér állattenyésztésével, különösen lótenyésztésével kapcsolatban meglehetősen gazdag irodalom áll rendelkezésünkre. Sajnálatos, hogy ezen intézményekben a 19-20. század fordulója táján elkezdődött céltudatos szamártenyésztésről és tartásról a nyilvánosságra hozott éves beszámolók és jelentések 1 nem tesznek említést, s a források hiánya miatt a szamarakról az intézményekről írt tanulmányok is szűkszavúan szólnak. így pl. a mezőhegyesi ménesbirtok két világháború közötti időszak gazdálkodásáról szóló kiváló tanulmányban mindössze 2 14 sor terjedelemben szerepel a szamár- és öszvértenyésztés, holott ebben az időszakban az állomány létszáma kétszáz egyed körül mozgott. Ez még egy harmincezer holdas (17 ezer hektár) birtokon is jelentős állatlétszám. A harmincas évek második feléről mindössze egy cikk jelent meg az Állattenyésztés című lap 1939- évi 18. számában. 3 Az irodalmi forrásokban talált félmondatnyi megjegyzésekből, valamint a megmaradt néhány törzskönyvből igyekeztünk rekonstruálni szamár mezőhegyesi tenyésztésének történetét, s sejtetni a többi intézmény hasonló tevékenységét. Alapforrásul a mezőhegyesi M. kir. Állami Ménes, majd a Mezőhegyesi Állami Gazdaság szamártörzskönyvei szolgáltak. Ezek 1958-ban kerültek a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattárába, melyek közül három törzskönyv kapcsolatos a szamárral: az első, a Szamár kanczák törzskönyve (V. 4717. lelt. sz.) 1896-tól 1919 ig tartalmaz adatokat. A második törzskönyv, a Használati kanczák és szamarak 1917-től 1936-ig tartó időszakot öleli fel (V. 4718. lelt. sz.). Ebben a törzskönyvben találhatok a kézzel vonalazott lapokon, utólagosan befűzve a szamár mének adatai is. A harmadik kötetet, a Szamár anyakancák 1948 - (V. 4716. lelt. sz.) a Mezőhegyesi Állami Gazdaság fektette fel. E három törzskönyv alapján tagoltuk munkánkat is. Mielőtt a témát elemeznénk, néhány szót kell szólni a szamár magyarországi múltjáról, elterjedéséről, szerepéről, használatának történeti alakulásáról, mivel a szakirodalmunk ezen a téren eléggé hiányos. A szamár a Kárpát-medencében A szamár immár mintegy 2000 éve a Kárpát-medence háziállat-faunájának tagja. Nem tükröződik ez a mezőgazdasági irodalmunkban, amely a lótenyésztés mellett a szamarat csak az öszvér-előállítás kapcsán említi. Ez tapasztalható a társadalomtudományokban, például a néprajzban, amelyben igen nagy teret foglalnak el az állattartással kapcsolatos gyűjtések és feldolgozások, a szamarat is viszonylag sokat említik, de a rá vonatkozó adatgyűjtésre nemigen ke-