Oroszi Sándor szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1998-2000 (Budapest, 2001)
KNÉZY JUDIT: A környezetváltozások hatása a halászatra és a halfogyasztásra a Dunántúlon
ellenőrizték az orvhalászatot. Ez az emlék a 18. századtól kezdve a „szabad halászat" illúziójaként élt tovább a nép körében szinte a 19- század végéig. 24 A török kiűzése után a visszarendeződés sok helyen a halászóhelyek állapotának felmérése után a tilalmazásokkal folytatódott, amelyet a jobbágyok sérelmesnek találtak. Ezután fokozatosan az árendába adások egész sorát vitték végbe a földesurak. 25 A köznemesek birtokához tartozhatott halászóterületeket egyénileg vagy közösen birtokolták (folyók, patakok, tavak partrészei, malmaik árkai, csatornái), ez utóbbi esetben szabad halászatuk volt. Ennek emlékei éltek még a Balaton mellékén a 19. század végén a volt kuriális, illetve köznemesek lakta falvakban. 2( ' De a jobbágyfelszabadítással a köznemesek kiváltságos helyzete megszűnt, s a szegényebbje előbb-utóbb elvesztette halászóvizeit, illetve a halásztársaságok őket is kiszorították a halászatból. A 19. század második felét megelőzően a halászoknak megfelelő megélhetést biztosított ez a foglalkozás, s a kifogott halból saját maguk ellátásán kívül - ugyan a másodrendű halból - még eladásra is jutott. A szabad királyi városok a királynak tartoztak halszolgáltatásokkal. Elsőrendű halászó helyeken a halászatból élő községek, vagy kisebb halászcsoportok természetbeni fizetség helyett, készpénzfizetés ellenében halászhattak. 2 " A 18. században egyre gyakoribbá vált, hogy a zsákmány bizonyos hányadának, vagy a keresettebb halfajok teljes mennyiségének leadásán kívül még fogatos, vagy kézi robottal is tartoztak. Nagyigmándon évi 94 nap robotban való halászatot kényszerítettek a halászbandára. 28 A Dráván halászó vízvári, péterhidai halászok a beadott halmennyiségen felül kukoricakapálással is tartoztak a csurgói uradalomnak, és kötelesek voltak őrizni a bérletben nyert területet az orvhalászoktól. 21 ' A fontosabb vizek melletti városokban (eredetileg a királyi városokban, de később másutt is), Duna mentén és a Balaton mellékén, halászcéhek is alakultak. 3 " Béreltek halászati, rákászási jogot molnárok pl. a malomárkokban, révészek, de kocsmárosok is. A szolgáltatás kiterjedt a vizekben található rákokra, teknősbékákra, a lápos vizek csíkjaira is. A 19- század elejétől a bérlő halászat vált általánossá, mely kiterjedt a kisebb vizekre is, s ez egyre csökkentette a halászok hasznát. A közvetítők megkerülésével egyes halászbandák közvetlenül is szállítottak halat a nagykereskedőknek. A 19. század végére már halász részvénytársaságok alakultak. Még ekkor is kísértett helyenként a feudális szolgáltatások rendszere, a Fertőn a bérleti díjon felül a hidászoknak a csütörtöki fogásból az ispánnak halat kellett adni még a 20. században is, sőt péntekre be kellett szállítani, és a papnak is járt továbbra is az ebédhal. 3 ' 1888 után már a parti birtokokhoz tartoztak a halászóvizek a Balatonnál. A Somogy című lap 1869-ben arról panaszkodott, hogy „a szegény Balatont annyira kirabolták, hogy évekig nem tud kiüdülni", a kellő halutánpótlást biztosítani. 32 Mivel eddigre csökkent a folyók, tavak halállománya, egyre komolyabban ellenőrizték a tilalmi idők betartását, és a kárt okozó eszközöket (pl. szigony), módszereket (robbantás) betiltották. Az orvhalászat a halállomány mennyiségével arányosan, de mindig is jelentős volt. A folyók, tavak rendezése, a mocsarak lecsapolása előtt kisebb tavakban, határárkokban, patakokban, a lápokon aránylag kevéssé ellenőrizték a hal-, csíkfogást, rákászást. A pásztorfélék, erdőt, mezőt járó emberek éhen is haltak volna, ha ügyesen nem veszik el, akár a törvény ellenére, amit a természet adott. Egyes eszközök kimondottan az orvhalászok kezén maradtak
